Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - Őkirályi fensége Viktória, a Svéd Királyság koronahercegnőjének és kíséretének köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
1718 Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) Őkirályi fensége Viktória, a Svéd Királyság koronahercegnőjé nek és kíséretének köszöntése ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem őkirályi fenségét, Viktóriát, a Svéd Királyság koronahercegnőjét és kíséretének tagjait. (Taps.) Napire nden kívüli felszólalók: ELNÖK (Harrach Péter) : Kérdezem, a kormány nevében ki kíván válaszolni Gusztos Péter felszólalására. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban: Arató Gergely!) Kovács László miniszter úrnak adom meg a szót. KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszte r : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban a sors fintora, hogy éppen a szégyen napjaként számon tartott október 15én, a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulóján, az azt megelőző hetekben bukkantak fel újra en nek az eszmének a képviselői, annak az eszmének, amelyet már rég a történelem szemétdombjára ítéltek. Felbukkantak tízentizenöten, rosszemlékű karlendítéssel köszöntötték egymást, rosszemlékű, rettegést kiváltó egyenruhákban és jelképekkel parádéztak, és azt gondolom, hogy ez minden jóérzésű ember utálatát és felháborodását kellett hogy kiváltsa. S nem meglepő, de nagyon sajnálatos módon elhangzottak sanda célzások, mintha ez netalán a baloldalnak állna érdekében. (9.40) Elhangzottak olyan megjegyzések, ho gy mi felnagyítjuk ezt a veszélyt, úgy állítjuk be, mint ha itt a közeljövőben ezek képesek lennének a hatalmat átvenni. És elhangzott a szokásos visszataszító mentegetődzés, ez a „máshol is van ilyen”, Európa szinte minden országában. No, nézzük csak akko r egyenként ezeket az állításokat! Azt hiszem, semmivel nem lehet bizonyítani, hogy nekünk, a demokratikus baloldalnak állna érdekünkben, vagy hogy a demokratikus baloldal bármiféle szimpátiát táplálna ezek iránt a személyek, illetve az általuk most újra f elvállalt eszmék iránt. De nem mondanám ilyen határozottan, hogy nem viseltet némi szimpátiával az a politikai erő, amelynek egyik vezető politikusa ellátogatott annak a hetilapnak a szerkesztőségébe, amely nem sokkal korábban Európa hőseinek nevezte a nyi laskeresztes pártot. (Zaj az ellenzéki oldalon. - Dr. Kontrát Károly: Ez egyszerűen nem igaz!) És nem emlékszem, hogy bárki elhatárolódott volna. A Demokrata egyébként rendszeresen jelentet meg ilyen írásokat. Ami pedig azt illeti, hogy félünke attól, hog y átveszik ezek a hatalmat: nem félünk. Nincs realitása tizenöthúsz, de akár százötven fős csoport hatalomátvételének sem. De azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban igenis mindenkinek, aki elkötelezett a demokrácia iránt, véleményt kell nyilvánítania. Véle ményt kell nyilvánítania, el kell mondania, mit gondol ezekről az eszmékről (Dr. Kontrát Károly: Mi nem nevetgélünk!) , és mindenkinek meg kell szólalnia, aki elítéli ezeket a nézeteket. Tartozunk ezzel az emberi méltóságnak és az áldozatok emlékének is. Ez ért voltunk ott több tízezren, és nem tudom, miért nem voltak ott azok, akik nem voltak ott, de magukat demokratának vallják, mert erre még nem hallottunk semmiféle magyarázatot. Való igaz, hogy máshol is van ilyen. Van. De máshol, a Német Szövetségi Köztá rsaságtól kezdve Európa sok országában együtt lépnek fel konzervatívok és baloldaliak. Úgy is mondhatnám, hogy