Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 18 (175. szám) - Egyes honvédelmi tárgyú országgyűlési határozatok módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
1698 honvédelemről szóló törvény módosítási szándékával, mert kormánypárti oldalon tényleg komolyan gondoltuk, hogy a sorkatonai szolgálat a befejezéséhez közeledik: november 3a a leszerelés, és ne kellj en behívni újabb sorkatonákat. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a hosszan elnyúló négypárti tárgyalásoknak, a számtalan bizottsági ülésen való kompromisszumkeresésnek is az lett a vége, ami ma ugyan még csak sejthető. Szeretnénk azt hinni, hogy valamiből rossz következtetést vonunk le, de miután a bizottságban nem lehetett a megállapodás körvonalait látni, ezért rendkívül indokolt, hogy a minimális feltételt, Keleti György elnök úr országgyűlési határozati javaslatát, amelyet H/11674. számon nyújtott be, célszer ű lenne elfogadni. A bizottsági ülésen is hosszan beszéltünk mindarról, amiről államtitkár úr is szót ejtett, és ezt most már nem akarom megismételni, hogy az lett volna a jó, a megnyugtató, nemcsak számunkra, képviselők számára, hanem a fiatalok ezrei szá mára, ha ezt a kérdést valóban az alkotmányban és a honvédelemről szóló törvényben tudtuk volna rendezni. Még most is azt gondolom, igaz, hogy a szavazás előtti utolsó szakaszban vagyunk, hogy kellene tenni még egy kísérletet, hátha lehet olyan kompromissz umos javaslatot a Ház elé hozni, hogy az alkotmánymódosítás is és a honvédelemről szóló törvény is bírja az országgyűlési képviselők kétharmadának támogatását. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor rendkívül fontos az, hogy a Keleti György elnök úr által jel zett határozati javaslat a létszámösszetételről elfogadásra kerüljön, mert ebben az esetben mégiscsak meg lehet szüntetni a sorkötelezettséget, igaz, hogy ez csak szüneteltetést jelent, és nem a megszűnést. A honvédelmi bizottságban a kormánypárti képvisel ők támogatták az indítványt, az ellenzéki képviselők tartózkodtak a határozathozatalnál, ezért nincs külön kisebbségi vélemény, hanem csak többségi vélemény. Én erre alapoztam azt, hogy talán van esély arra, hogy esetleg a holnapi bizottsági ülésen valamil yen módosító indítványban mégiscsak meg fogunk tudni állapodni. Kérem önöket, hogy támogassák Keleti elnök úr javaslatát. Mi a frakciónk részéről ezt támogatni fogjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, 55 perces időkeretben. Írásban előre jelentkezett két képviselő, sorrendben mondom: Mécs Imre, SZDSZ, Nyitray András, Fidesz. Tehát Mécs Imréé a szó. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Á llamtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tiszteletre méltó az a törekvés, amely Keleti György elnök urat vezette, amikor ezt a modus vivendi ajánlatot és vészlehetőséget fölkínálta mindnyájunk számára, föltételezve azt, hogy az ellenzék nem hajlandó kétha rmados alkotmánymódosításra és a honvédelmi törvény módosítására. Tehát, hogy valamilyen félmegoldás szülessen és lehetőség nyíljon, azért adta be ezt a javaslatot. Én úgy gondolom, hogy ennek a javaslatnak a benyújtása elsietett volt. Egyáltalán nem vagyu nk ott, hogy az ellenzék teljes mértékig felismerné, hogy milyen felelősséggel tartozik ebben a kérdésben. Boldogult Antall József annak idején nagyon helyesen fölismerte azt, hogy a kétharmados törvények nagy száma miatt nem lehet felelősen kormányozni, é s a felelősségben részt vesznek azok az ellenzékiek, akikre a kétharmados potenciál, kétharmados lehetőség kiterjed. (19.10) Tehát ebben az esetben is arról van szó, hogy az ellenzéket nagyon komoly felelősség terheli abban, hogy a fiatalok élethelyzetét n e stabilizáljuk, ne biztosítsuk azt, hogy nyugodtan éljék az életüket, építsék a karrierjüket, alapítsanak családot és fejlesszék magukat, hanem évente 500 ezer fiatalembernek a feje fölött ott lóg Damoklész kardja, hogy vajon azt a 78 vagy tizenezer fiat alt közülük behívják. Úgy gondolom, hogy ez megengedhetetlen, az ország védelmi helyzete egyértelműen ezzel szemben szól. Az önkéntes, hivatásos hadsereg irányába kell elmozdulnunk, és erre meg kell tennünk az alkotmányos garanciákat. Egyrészt a polgárok s zámára biztosíték kell arra,
