Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A textil- és ruházati, valamint a bőr- és cipőipar súlyos helyzetének enyhítésére szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PODOLÁK GYÖRGY (MSZP):
1594 Nem ez történik a parlamentben. Vajon miért nem ez történik a parlamentben? Itt ülünk egymással szemben, én nem kevesebb, mint hat éve vitatkozom erről a témáról Latorcai, Ivanics, Németh - é s sorolhatnám - képviselő urakkal, és olyan kérdésekről vitatkozunk, amelyekben tulajdonképpen egyetértünk. A baj az - én csak hat évre tudok ebben a parlamenti munkában visszatekinteni , hogy az elmúlt hat évben egyetlenegy érdemi intézkedés, döntés nem született. Számtalan felmérést, tanulmányt láttunk, amely arról szólt, hogy ez az iparág mekkora vesztes a magyar gazdaságon belül, és a magyar társadalomnak azon rétegei, akik ezzel foglalkoznak, milyen veszteségre vannak kárhoztatva a következő években. Az államtitkár úr részéről elhangzott az, hogy illúziókat ne tápláljunk. Úgy gondolom, hogy ez a vita, amit itt folytatunk, egyelőre arról szól, hogy önmagunkat erősítjük, de aki a szakmával vagy a gazdaságpolitikával foglalkozik, nem hiszem, hogy bármilye n illúziót is táplálna, és erre a legkisebb irányultságot is mutatná. De a realitás talaján valahol el kell jutni odáig, hogy parlamenti inspirációra szülessen meg az a kormányzati döntés, amely alapján kijelölhetjük azt a pályát, ahol a könnyűipar ezen ág ának működnie kell. El kell tudnunk dönteni, hogy valóban aze a politikai kérdés, hogy működtethetünke a foglalkoztatáspolitika szempontjából egy olyan ágazatot, ahol a GDPtermelés per főre vetített értéke az egyötödét, egytizedét éri el a húzóágazatokn ak. Kell ez vagy nem kell ez? Hozzá lehet tenni ezeket az érveket, hogy mennyibe kerül a felszámolásuk. Elnézést, én eléggé benne éltem ebben a területben, hiszen egy olyan gyárban dolgoztam, ahol évente 30 komplett ruhagyárat szállítottunk ki a KGST piaca ira! Pontosan tudom, hány ruhagyár működött Magyarországon, hány embert foglalkoztattak ott, és pontosan tudom, hány cipőgyár volt, és tudom, hogy a településeken ez mekkora munkaerőt kötött le, hány embernek adott megélhetési lehetőséget, és hányan dolgoz tak ebbe bele. (17.30) Azt is pontosan tudom, hogy ennek a visszaállítására nincs illúzió, hogy ez bármikor visszaállítható. Ez elvesztette; ugyanakkora veszteséget - ha nem nagyobbat - szenvedett el a könnyűipar, mint a mezőgazdaság, tartunk ott, ahol tar tunk. Körülbelül 100120 ezer embert foglalkoztatnak ezen a sávon, amiről most beszélünk. De el kell tudnunk dönteni, hogy ha ennyit, ezt hosszú távon akarjuk foglalkoztatni, vagy pedig azt mondjuk, hogy 50 ezret vagy 80 ezret és ezt milyen kondícióval, a pályát ki kéne jelölni. Ez tehát több mint egy egyszerű versenyhelyzet, ez a terület az, amit nem lehet belökni a versenyporondra, hanem itt sokkal többről van szó. Úgy gondolom, hogy a foglalkoztatás területén kell azokat a kedvezményeket megteremteni, am ik az EU egyéb országaiban is kellőképpen élnek. Megvannak azok a speciális jogosítványok, amelyeket az önkormányzatoknak lehet biztosítani, az önkormányzatokon keresztül lehet adókedvezményben, egyéb források juttatásában részesíteni őket, és mi ezt ponto san tudjuk, hogy nincs az a ruhaipari cég vagy cipőipari, könnyűipari cég ma Magyarországon, amely közbeszerzésen nyerni képes, amely pályázaton indulni képes, és nyerhet is, mert sajnos a szellemi potenciál is elment erről a területről. Megszűntek a válla lkozásban azok a szakmai területek, amelyek erre képessé tennék. Ha ezt nem teremtjük meg, akkor ezzel komoly gondjaink lesznek a jövőben. Az a véleményünk, hogy ez nem csak és kizárólag a Gazdasági Minisztérium területe, itt sokkal nagyobb kérdésről van s zó. Ez kormányzati döntést igényel, legalább annyira foglalkoztatáspolitikai kérdés, mint gazdasági kérdés. Úgy ítélem meg, hogy ebben eljött az idő, és ha az szükséges, hogy tovább gondolkodjunk közösen a kormányzatnak azon szervezeteivel, akik ebben tenn i képesek, akkor ez a parlamenti vita akár el is nyúlhat egykéthárom héttel, de hogy érdemi döntést kell hozni, az egész biztos. Ahányan itt vagyunk ebben a parlamentben és ahányan ezzel a kérdéssel foglalkozunk, tehát politikai hovatartozásunktól függet lenül, ebben, úgy gondolom, teljes egyetértés van, és én ezt kérném a kormányzattól is, hogy próbáljuk ebben kijelölni a pályát, és olyan döntést hozni itt a parlamentben, ami a működés feltételeit hosszú távon biztosítja. Nem kívánok olyan kérdésekkel fog lalkozni, hogy mi a vám szerepe.
