Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A textil- és ruházati, valamint a bőr- és cipőipar súlyos helyzetének enyhítésére szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1591 Szívesen hallgattam Latorcai képviselő úr megjegyzéseit a tekintetben, hogy az olasz vagy akár a francia termelők, akik a divat tekinteté ben - hogy mondjam - piacvezetőnek számítanak, azok képesek megújulni, vagy képesek határozottabban szembenézni ezekkel a mai kihívásokkal. Ugyanakkor nyilván nem elég azt mondanom erről a helyről a magyar ruházati és cipőipari termelők számára, hogy ők is legyenek a világban divatdiktátorok, és majd akkor az ő terméküket fogják vinni azon az áron, amit itt érvényesíteni tudnak. De mégiscsak valamilyen értelemben erről van szó. Tehát arról van szó, hogy egy magasabb hozzáadott értéket megtestesítő termékstr uktúra kialakítása felé lehessen továbblépni. Ennek részint a modell előkészítése kapcsán van nagy szerepe, tehát nemcsak bérmunkában legyártok egy előre megadott fazont, típust és utána viszem ki, és tulajdonképpen a közvetlen élőmunkán kívül semmilyen ho zzáadott érték nincs benne, hanem a tervezéstől kezdve a fázisok összeillesztéséig, kollekciók kialakításáig és a marketingmunkáig bezárólag egy nagyon széles körű tevékenység kapcsolódhat a közvetlen gyártáshoz, és nyilván ilyen értelemben kell tudni megú julni. A másik lehetőség persze természetesen az, hogy ha erre nincsen lehetőség, akkor a tevékenységváltás sem elutasítandó álláspont, hiszen elsősorban az a cél és az állami eszközökkel azt kell segíteni, hogy munkahelyek, adott térségek foglalkoztatási pozíciói ne romoljanak, munkahelyeket őrizzünk meg, és ennek érdekében, ha adott esetben bizonyos tevékenységek leépülnek, megszűnnek, akkor új tevékenységek léphessenek be a helyébe. Azt gondolom, egy kormány nem akkor jár el helyesen, ha adott konkrét mu nkahelyeket mindenáron meg kíván őrizni, hanem akkor, ha tudomásul véve bizonyos piaci folyamatokat, amelyek során egyes tevékenységek leépülnek, másokat kell tudni a helyébe tenni, ezeket tudja támogatni, hogy valóban minden egyes megszűnő munkahely helye tt létrejöjjön legalább egy új munkahely. Azt gondolom, hogy a kormányzati ciklus elmúlt bő két évében ez sikeres volt, minden megszűnő munkahely helyett két új munkahely tudott létrejönni. Ha ezt az arányt sikerülne tartani, akkor, azt hiszem, elégedettek lehetnénk. Ezzel áttértem arra is, hogy mi van a szektoron kívül, mi az, ami állami felelősségi körbe tartozó lépéssor. Nyilván egyrészt felmerül bizonyos közterhek csökkentésének igénye, a határozati javaslatban is szerepel, rögtön az első pontban, hogy az egészségügyi hozzájárulást meg kell szüntetni. Ismert, hogy a kormány programjában ezt a vállalást megfogalmazta, megtette, elhatározott szándék szerint a ciklus végéig teljes mértékben meg fog szűnni az egészségügyi hozzájárulás, ami pont ezekben az ág azatokban jelenti a legnagyobb terhet. A társadalombiztosítási kötelezettségek alapelvként, egységesen kerülnek meghatározásra. Nyilvánvaló, hogy ez ágazatonkénti differenciálás útján nem kezelhető, ennek a fellazítása sértené a szektorsemlegesség elvét. A z uniós támogatásokkal kapcsolatban Latorcai képviselő úr elmondta, hogy volt rá példa, amikor ezeket az ágazatspecifikus támogatásokat szorgalmazták, ugyanakkor nem ez a fejlődési tendencia, és ahogy ő is említette, ma már szigorúbban nézi az Európai Unió is. Tehát kifejezetten olyan támogatási lehetőségeket kell keresnünk, amelyek EUkonformnak számítanak. Ilyennek tekintem mindazokat a pályázati lehetőségeket, amelyeket a vállalkozások fejlesztése érdekében hirdetett meg a kormányzat, akár hazai forrásbó l, akár európai uniós forrásból táplálkoznak. Ezek elsősorban a technológiaváltást kívánják segíteni, tehát olyan támogatásokat, olyan pályázatokat írt ki a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium is, ami új technológiák meghonosítását, fejlesztését támogatj a, olyan pályázatokat írtunk ki, amelyek a kutatásifejlesztési tevékenységet, az innovációs tevékenységet támogatja. Ezeknek kell valóban megvizsgálni azt a lehetőségét, hogy hogyan lehet könnyebben hozzáférhetővé tenni a textiliparban, ruházati iparban, általában a könnyűiparban ezekhez a forrásokhoz való hozzájutást. Tehát ezt a javaslatot, ami erre vonatkozik, szintén támogatni tudjuk.
