Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A textil- és ruházati, valamint a bőr- és cipőipar súlyos helyzetének enyhítésére szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - KOVÁCS TIBOR, a gazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - NÉMETH ZSOLT (MDF):
1585 szinte valam ennyi lényeges megállapítás már elhangzott. Én magam ezt az előterjesztést a mostani őszi ülésszak egyik legfontosabb előterjesztésének tartom. Nem kell újságot olvasni, nem kell televíziót nézni ehhez: ki kell menni az utcára, át kell menni a szomszédhoz, hogy érezzük, ez milyen jelentős probléma. Az ország szinte valamennyi városában, településén kitapintható, hogy milyen hatása volt ezen ágazat leépülésének. Vas megyében a június végén közzétett statisztika szerint 7116 munkanélküli van - egyötödével töb b, mint az egy évvel ezelőtti azonos időszakban , a női munkanélküliek száma 39 százalékkal emelkedett, és ez egy sikerrégió volt, talán még ma is az. Különösen súlyos a helyzet, a megyei átlagnál súlyosabb a délvasi részen, ahol mandátumomat szereztem. Körmenden 82,6 százalékkal, Szentgotthárdon 38,2 százalékkal nőtt a munkanélküliség, és jelentős elbocsátásra került sor a térség harmadik városában, Vasváron is. Körmenden a Styl Rt.nél 230, a Marc Cipőgyárnál 560, az Olip Cipőgyárnál 230 főt bocsátottak el, talán két év leforgása alatt, több mint ezer főt egy kisvárosban. Szentgotthárdon is majdnem 200 főt bocsátottak el egy év alatt. Összesen 1500 főt egy ilyen kistérségben. Persze megkérdezhetjük azt, hogy vane még mit megmenteni, vannake még cégek t alpon. Igen, van, ehhez viszont nemcsak kiváló megoldásokat kell találnunk, hanem nagyon gyors lépéseket is tenni. (16.40) A Styl Rt. a leépítés után is még 1100 főnek ad munkát, a szentgotthárdi Lurotex több mint száznak. Maradni szeretnének, ha kapnának valamiféle segítséget. Miért kell megmenteni ezeket a cégeket? Azért, mert például a Styl Rt. a ruhaipar utolsó fellegvára Európában, a legnehezebb kidolgozású és legkisebb szériájú termékeket készíti. Anyagilag is megéri megmenteni, ugyanis 2003ban 587 m illió forint adót fizetett a cég, a munkavállalók 332 milliót, ez összesen majdnem 1 milliárd forint, és a nettó kifizetett bér szintén 1 milliárd volt. Ennek a cégnek a felszámolása esetén közel 2 milliárd forintot kellene valamiképp pótolni. Az 1100 főt foglalkoztató céghez tartozik még közel 4 ezer fő az alvállalkozók, illetve más kapcsolataik révén. Az ágazat leépülésének okait államtitkár úr is említette, ezek a minimálbér emelése, a forint árfolyamának erősödése. Aztán az ország valamennyi részében mi ndannyian tapasztaljuk a távolkeleti olcsó, nem mindig legális import jelenlétét mint okot. A határozati javaslatban szereplő javaslatokkal egyetértek, azonban szeretném kiegészíteni azokat. Az import monitorozására szükség van, szigorúbb vámellenőrzésre is, csakúgy, mint a feketekereskedelem visszaszorítására, és szükség van a munkahelyteremtő és megtartó programokra is. Szerintem ne fogadjuk el azt, hogy versenyidegenek, mert van más út is. Ebben az ágazatban a fő exportpiacokon a kereslet szűkülése erő s árversenyt okozott, és eközben a versenytársak - például a szomszédos Szlovéniában a Mura Ruhagyár - jelentős állami támogatást kapnak. Tehát nemcsak a saját helyzetével kell megküzdenie, hanem a szomszédban lévő állami támogatással is. Szintén egyetérte k azzal, hogy a vállalkozók lehetőségeinek javításánál a pályázati kritériumokat próbáljuk meg az ágazat igényeihez igazítani. De van egy másik terület is, ahol lenne tennivaló, ez pedig a közbeszerzés. Sokszorosára nőtt a közbeszerzési törvény paragrafusa inak a száma, de ez az ezzel elérni kívánt eredménnyel a legkevésbé sincs összhangban. Versenysemlegességet kívánnak ezek a cégek, hiszen vannak olyan alapanyaggyártók, amelyek a HM, BM, MÁV, Autópálya Rt. pályázatain rendre alulmaradnak, mert már a pályáz ati kiírásoknál szinte kódolt az a szűk kör, amely pályázni tud, amelyek - mondjuk - kereskedelmi cégek és nem gyártó cégek. Ezért aztán van olyan cég, amely sikerrel pályázik például a NATO pályázatán Olaszországban, míg a magyar közbeszerzési pályázatnál a rajtvonalra sem tud állni. Erre vonatkozólag módosító indítványt nyújtottam be, hogy vizsgáljuk meg, ezekkel a közbeszerzésekkel valóban ezt a célt kívánjuke elérni. Ezek mind olyan javaslatok, amelyek nem igényelnek többlet állami forrást, sőt abban b ízom, hogy az utóellenőrzések során az derül ki, hogy magyar költségvetési pénzt lehet megspórolni.
