Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
1540 hasznosítással, hanem a termékdíj befizetésével teljesítik, ezekből a pénzekből tudja az állam finanszírozni az általuk meg nem oldott gondok megoldását. Amilyen mértékb en a kötelezettek elmaradnak az előírt arányok teljesítésétől, olyan mértékben kell az államnak gondoskodnia a gyűjtésről, hasznosításról. A benyújtott módosítás ezt úgynevezett szolgáltatásvásárlással oldja meg, amelynek a fedezetét a termékdíjbevétel adj a. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel eljutottam az előterjesztett javaslat konkrét szabályozási kérdéseihez. Az egyik nagy változás a termékdíj kiterjesztése az elektromos és elektronikai termékekre. Ez gazdasági ösztönzést jelent a gazdálkodóknak, hogy teljesí tsék az Unió által az adott termékkörre előírt visszagyűjtési, hasznosítási kötelezettséget. Még egyszer hangsúlyoznom kell, hogy ezeket a visszagyűjtő, hasznosító rendszereket az érintett gazdálkodók hozzák létre, tehát nem az állam. Ennek során az állam szerepe csak a szakmai ellenőrzés, más eszközökkel a piacgazdaságban nem illik beleszólni. Azért kell ezt az elemi szintű ismeretet elmondanom, mert a hét elején tapasztalhattunk egy olyan politikai támadást, amely az elektronikai és elektromos termékek te rmékdíja kapcsán indult, és azt kell mondanom, hogy egy egyszerű szakmai csúsztatáson alapuló csacskaságot tartalmaz. Azt tudom innen is üzenni a vállalkozóknak, akik bekapcsolódnának ilyen hulladékgazdálkodási tevékenységbe, hogy ismertek a szakmai feltét elek, senkinek preferenciája itt nincs, a piac szereplői döntik el, hogy kivel oldják meg a feladatot, szabad a pálya, indulhat a piaci verseny. A hulladékhasznosító vállalkozások és hulladékhasznosító tevékenységek államosítására vonatkozó javaslat, amit egy ellenzéki képviselő úr tett, úgy gondolom, ennél több kommentárt nem kíván. Az elmúlt időszak tapasztalata azt mutatta - és ez egy másik területe a szabályozásnak , hogy a hígítókból és oldószerekből származó hulladékártalmatlanítást közvetlen előírás ok is kellő mértékben szolgálják, a termékdíj nem jelent további erős ösztönzést, ezért ebben a körben azt javasoljuk, hogy szűnjön meg a termékdíj. Nyilván a lakossági szelektív hulladékgyűjtés fejlesztése nélkül nem teljesíthetők a hasznosítási célok, és nagyon fontos ebben a megfelelő szemlélet kialakítása. (13.10) De a megvalósítás kulcskérdése a finanszírozás, erre szolgál megoldással a beterjesztett javaslat: kötelezővé teszi a koordináló szervezeteknek a szelektív gyűjtésből származó hulladék teljes mennyiségének átvételét, a minimumárat a piaci viszonyok alapján együttesen alakítják az önkormányzati szövetségek és a koordináló szervezetek. Az eljárási szabályok egyszerűsítését szolgálja az a módosítás, ami összhangba hozza az APEHnek szóló bevallás és a minisztérium részére történő beszámolásnak az adattartalmát. Utoljára hagytam azt a módosítási javaslatot, amely az elmúlt időszakban a legnagyobb teret kapta a sajtóban is: a csomagolással kapcsolatos termékdíjfizetési rendszer kérdését. A környezet védelmi tárca szakemberei által kidolgozott tervezet eredetileg egy új típusú termékdíjtétel bevezetését javasolta, nevezetesen darabalapú termékdíjat az italcsomagolásoknál, azért, hogy ösztönözze a többutas visszaváltható csomagolást, a mentesség ugyanis így a többutas csomagolás, például a visszaváltható palackok megfelelő arányához köthető. Itt érdemes kitérni a termékdíjrendszer közgazdasági oldalára. Említettem, hogy a mentesség megszerzésénél a gazdálkodók piaci alapon tevékenykednek, és érdekeltek a költséghatékonyságban. Ez biztosítja a hulladékgazdálkodási célnak, például az ország előtt álló uniós százalékos kötelezettségnek a minél kisebb költséggel való teljesülését. A többutas visszaváltócsomagolásoknál ennél többről van szó: azt mutatják a kö ltségszámítások, hogy a többutas rendszerek makrogazdasági, vagyis társadalmi szinten olcsóbbak. Ez meglepőnek tűnik, és felvetődhet a kérdés, hogy akkor miért szorulnak vissza még a meglévő rendszerek is. Most itt nem szeretném ezt hosszasan fejtegetni, a z okot röviden a jelenlegi érdekviszonyok kuszaságában
