Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - Az ülésnap megnyitása - A hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások különadójáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HARGITAI JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1497 Ha így vizsgáljuk meg, hogy mit produkálnak a bankok, milyen mértékben van e mögött a tevékenység mögött ott az állam szerepe a takarékszövetkezetek vagy a bankok esetében, akkor a következőt mondhatjuk: nagyságrendekkel nagyobb finanszírozói a lakásprogramnak a bankok, mint a takarékszövetkezetek. A takarékszövetkezetek mögött nincsenek jelzálogintézmények - kétmilliárd forintos tőkével lehetett ilyeneket létrehozni , és ezért a takarékszövetkezetek a használtlakáspiacon igazán nincsenek ott. A takarékszövetkezetek nem tudnak devizaalapú hitelekkel foglalkozni, mert ezt jogszabályok tiltják számukra. Ma már a lakáshitelezés is devizaalapon folytatódik. Te hát igazán a lakáshitelezés is a nagybankoknak biznisz, és nem a takarékszövetkezeteknek. Amikor ezeket az érveket hozzuk fel, akkor is azt kell látnunk, hogy a nagybankok esetében ez érv lehet, a takarékszövetkezetek esetében nem lehet érv. Ha a takaréksz övetkezetekből kimozdulok, és egy pillantást vetek, mondjuk, a lízingcégekre, ott is különbség van például az olyan lízingcégek esetében, amelyek mögött ott van egy nagy anyabank; ezek a lízingcégek nyilvánvalóan nem örülnek ennek az adónak, de hallgatnak, hiszen számukra az a jó, ha a nagybank számára kedvező megoldás születik. Az az alku, amit a három úr létrehozott, a nagybankoknak kedvez, hiszen egy cégről van szó, és ha a nagybanknak kedvez az a megállapodás, amit létrehoztak, akkor nem számít ilyen sz empontból, hogy hogyan érinti a bank által létrehozott lízingcéget. De mi van a lízingcégeknél azokkal a kis- és középvállalkozásokkal, amelyek mögött nincs ott ez a nagybank, akár ez a külföldi tulajdonú nagybank? Hogyan érinti őket? Milyen tevékenységet folytatnak az ilyen lízingcégek? Lízingelik a traktort, az orvosi műszert, a szerszámgépeket és bármi mást. Vagyis megint csak a vidéki Magyarországot, a kisvállalkozókat segítik ezzel a tevékenységükkel. És önök úgy fordították át az egész rendszert, hogy ezeknek ez nagyságrendekkel hátrányosabb legyen, mint az eredeti megoldás. Hogy alkotmányose ez a megoldás, ezen is érdemes elgondolkodniuk, ha már alkotmányellenesnek minősítették a másikat. Én nem állítom, hogy az, de megfontolásra ajánlom legalább az átgondolását az egésznek, mert azt is vizsgálni kell, hogy diszkriminatíve ez a szabályozás. Ha megnézzük, hogy mit akartak önök szabályozni - a bankvilágot, a pénzügyi szektort akarták szabályozni , önök ezt nem szabályozhatják úgy, hogy a végeredmény h atásában diszkriminatív legyen. (9.40) Látszatra ez egy nem diszkriminatív intézkedés, hiszen az egész szektor tevékenységét szabályozták. Ha azonban megnézik, hogy közvetve diszkriminatíve, akkor azt mondom, hogy ez felvethető, mert közvetve a kicsiket, a takarékszövetkezeteket és a lízingcégeket, amelyek sokkal kevésbé eredményesek, amelyek sokkal kevesebb eredményt produkálnak, mint a nagyok, arányaiban mégis sokkal inkább sújtja őket ez az adó, amit önök itt kivetnének erre a szektorra. Ezért mi nyilvá nvalóan nem tudjuk támogatni ezt a megoldást. Elfogadhatóvá is nehéz tenni, de abban partnerek vagyunk, hogy elgondolkodjunk azon, hogy azok számára, akiket igazán sújt, hogyan tudjuk kedvezőbbé tenni. A pénzügyminiszter úr a költségvetési bizottság ülésén is kifejtette azt az álláspontját, hogy ő fogadókész arra, hogy ezt a rendszert ilyen szempontból még átalakítsuk, csak azt látom, hogy a pénzügyminiszter hátradől, hiszen a 30 milliárdhoz ragaszkodik, és a kormányfő is azt mondja, hogy egyezzetek meg, ta karékszövetkezeti vezetők, banki vezetők, lízingérdekszövetségek; egyezzetek meg, ha ti megegyezésre jutottatok, számunkra csak a 30 milliárd forint fontos. Én viszont azt látom, hogy az érintettek nem tudnak megegyezni, vagy attól félek, hogy nem tudnak megegyezni, mert mindenki a saját érdekeit képviseli. A pénzügyminiszter úr a költségvetési bizottsági ülésen felvetett egy lehetséges megoldást akkor, amikor én a takarékszövetkezetek, a lízingcégek érdekében érveltem. Azt mondta, hogy ő azt elképzelhetőn ek tartja, hogy a takarékszövetkezeti fiókok azon eredménye, ami gyakorlatilag kicsi településeken képződik, az után a bankkülönbözet után ne kelljen adózni, ezt vonjuk ki a
