Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 12 (173. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ):
1433 vidéki vállalkozásoknál szerencsés esetben 810 százalék a nyereségszint. Ezekből vesznek el ön ök 15 százalékot. Veszteségessé teszik azokat a kisvállalkozásokat, amelyek csak néhány fővel dolgoznak. És akkor még nem beszéltem arról a telefonadóról, ami egyéni vállalkozóknál abszolút teherként jelenik meg azon kívül - és itt a környezetvédelmet sújt ó fölfogásról van szó , hogy a tömegközlekedési bérleteket és jegyeket 50 százalékos mértékű adóval kívánják sújtani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez minden képzeletet felülmúl. Évről évre újítanak, évről évre préselik a vidéki embereket. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Bőhm András, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. DR. BŐHM ANDR ÁS (SZDSZ) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Én egyetértek azzal, hogy az adótörvények nemcsak személyi adóról szólnak. Éppen ezért én ebben a felszólalásban nem gondolok beszélni a személyi adórészről, hanem a helyi adókról szeretnék beszélni, az zal azonban, hogy úgy látom és úgy érzem, lassan egy ilyen adótörvény vitája is hitvitává válik. Az egy dolog, hogy nem tudjuk egymást meggyőzni, az rendben van, de hogy a több vagy a kevesebb, a fontosban vagy a nem fontosban a hitbéli állapot dönti el az álláspontot, nem reméltem, hogy ide el fog jutni a magyar parlament, de itt tart. Amiért egy ilyen típusú vita folyhat, úgy gondolom, a magyar parlamentben, valószínűleg azért kell hogy legyen, ami a felszólalásomat is jelentősen érinti, hogy az állampolg árokból az adótudatosság teljessége hiányzik részben vagy egészben. Mit értek adótudatosság alatt? Két fontos elemet. Az egyik annak az igénye, a kikövetelhetősége, hogy az állampolgárok kíváncsiak legyenek arra, hogy az őáltaluk befizetett adókból mik tör ténnek helyben vagy az országban. Az adótudatosság másik nagyon fontos eleme, hogy tisztában legyenek azzal, hogy mindenféle fejlesztés, minden működtetés adóforintokból történik. Ennek az alapelvnek az ismerete elsegít ahhoz, pontosan egy költségvetési vi tával párhuzamosan folytatott adóvitában, hogy a parlamentben a képviselők, valamennyien tisztában legyünk azzal, hogy ha valami mellé odaállunk vagy valamit vitatunk, az közvetlenül jelentkezik nemcsak a költségvetésben, hanem értelemszerűen mindennapjain kban és az állampolgárok mindennapi életében is. A központi és a helyi adók egymás közti viszonya olyan régi vitatéma, mint amióta a rendszerváltás megkezdődött. Nem kívánok a történelmi múltba elmélyedni, valamennyien tudjuk, hogy valamikor az önkormányza tok személyi jövedelemadóból való részesedése mennyi volt, majd ez folyamatosan csökkent, minden költségvetési évben egyébként, erre utalunk és elmondjuk, hogy mikor mi történt. Ugyanakkor az önkormányzati rendszer finanszírozása ma nem megoldott. Tehát bá rmelyik oldalon is üljünk, bármilyen módon is képviseljük a véleményünket, tudnunk kell, legalábbis belülről - van, aki kimondja, van, aki nem , hogy az önkormányzatok jórészt maradékelven vannak finanszírozva. Tehát az önkormányzatok saját bevételi lehet ősége vagy az átengedett jövedelme rendkívül alacsony mértékű. Ez költségvetési évenként változóan, de veszélybe képes sodorni az önkormányzatiságot magát. Előbbutóbb egész biztos, el kell hogy jussunk oda, hogy központi költségvetés és a helyi költségvet és, a központi adók, illetve a helyi adók számítása egyáltalán megtörténjék. Ma a központi költségvetésnek elsődlegessége van, ez természetes, de a központi gondolkodásnál még parlamenti szinten sem jelenik meg, hogy az önkormányzatok milyen feladatokat lá tnak el, ehhez képest milyen bevételek vannak rendelve ezekhez a feladatokhoz. Ezért mi minden alkalommal a költségvetési vitákat meg a költségvetési típusú vitákat úgy folytatjuk le, hogy az úgynevezett önkormányzati lobbik a központi költségvetésből mily en részelemeket tudnak kiharapni véres viták, politikai viták
