Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 12 (173. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter:
1346 megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem kívánjuk, hogy a jövőben ez a folyamat tov ább folytatódjék. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány nevében Draskovics Tibor pénzügyminiszter úr kért szót. Parancsoljon! DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügymin iszter : Elnök Úr! Képviselő Úr! Köszönöm a szót. Nagyon örülök, hogy a Fidesz és a képviselő úr személyesen érdeklődik a magyar gazdaság helyzete, a kisvállalkozások, a közepes és nagyvállalatok fejlődési lehetőségei iránt. Megnyugtath atom, hogy így tesz a kormány is. Van persze egy különbség: mi többféle értéket tekintünk fontosnak. Fontosnak tekintjük a környezetvédelemmel összefüggő értékeket, ezért eleget tettünk az Európai Unió ezzel kapcsolatos elvárásainak, és bevezettük azokat a z adókat, amelyeket egyébként valamennyi európai uniós országnak be kell vezetni. Fontosnak tekintjük a fogyatékosok foglalkoztatását, ezért valóban emelkedtek a rehabilitációs hozzájárulások; nem azért, mert ez jó a költségvetésnek, hanem mert jó a fogyat ékosok foglalkoztatásának. Lehetne sorolni hosszan a példákat. Nem akarok arról beszélni, hogy a képviselő úr az elmúlt évben vélte bevezetni az egyébként 1995 óta létező cégautóadót. Nem emlékszem arra, hogy az ön pénzügyminisztersége idején javaslatot t ett volna ennek a megszüntetésére, de ez nem probléma. Nagyobbnak látom azt a problémát, hogy vajon mit is gondolunk arról, mitől és hogyan fejlődik jól a gazdaság. Számomra vannak egzakt mércék: milyen a gazdasági növekedés üteme, milyen a beruházások növ ekedésének üteme, milyen az export növekedésének üteme. És akkor azt látom, hogy 2003ban és 2004ben minden mutató tekintetében gyorsulóan növekszik, egészségesebb szerkezetűvé válik a magyar gazdaság. Természetesen a kormány nem állította le a Széchenyitervet, de deklaráltan más támogatáspolitikát követ. Nézzük meg, a Széchenyiterv idején hogyan nőttek a beruházások, s hogyan nőttek a Széchenyiterv állítólagos leállításának idején. Érdemes megnézni az indexeket. A feldolgozóipari beruházások akkor, ami kor a Széchenyiterv a virágját élte, csökkentek Magyarországon. Azóta, 2003ban és 2004ben, két számjegyű növekedést mutatnak. Nem mondom, hogy a Széchenyiterv miatt csökkentek, természetesen nem mondom. Azt viszont igen, hogy el kell gondolkozni annak a támogatáspolitikának a hatásosságán, ami nagyon kevés vállalkozónak darabonként persze nagyon sok támogatást nyújt, és aztán néhány száz más vállalkozónak lényegében marginálisat. Emlékszünk a Széchenyitervvel kapcsolatos adatokra, föl lehet ezeket idéz ni természetesen. Ahogy érdemes fölidézni azt is, hogy vajon az a többlépcsős hitelrendszer, az a kamattámogatási politika, amit a beruházások és elsősorban a kisvállalkozók és közepes vállalkozók beruházásainak támogatása érdekében ez a kormány bevezetett , sikerese. (9.40) Több tízezer vállalkozó vette igénybe ezeket a támogatásokat - ez kétségtelenül nem olyan kevés, mint a Széchenyitervben támogatott vállalkozások száma, azt mintegy ötszörösen haladja meg. Kétségtelen, hogy nem ad annyit egyes kitüntet ett vállalkozóknak, mint a Széchenyiterv, de normatív módon, a vállalkozó szándéka szerint férhető hozzá, és úgy tűnik, hogy megfelelő katalizátorhatást kíván kifejteni, és ráadásul tud is. Még egy kérdést szeretnék megemlíteni, mert úgy gondolom, hogy ez fontos a jelen és a jövő megítélése szempontjából is. Ha volt csapás a magyar kis- és közepes vállalkozásokra, akkor az
