Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 12 (173. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
1343 Kö szönöm szépen, államtitkár úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gusztos Péter frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetségétől, “Október 15e, megemlékezés a nyilas rémuralom áldozatairól” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőh elyettes úr. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy arról már többször beszéltünk ennek a Háznak a falai között is, a magyar liberális párt, az SZDSZ ifjúsági tagozata, az Új Generáció, ahogyan tavaly is, az idén is megemlékezést rendez október 15én este 6 órától az Andrássy út 60. előtt. Ezen a megemlékezésen a nyilasterror, a nyilas rémuralom áldozatainak emléke előtt kívánunk fejet hajtani. Mint ahogyan korábban egy nyílt levélben közzétettük: várunk i de mindenkit, aki egyetért velünk abban, hogy a közéletben nincsen helye a szélsőséges gondolatoknak, aki egyetért velünk abban, hogy a közéletben nincsen helye semmiféle kirekesztésnek. Továbbra is várjuk természetesen azokat a jobboldali politikai vezető ket is, akik szintén megkapták ezt a nyílt levelet több mint két hete, de a mai napig még válaszra sem méltatták. Most, ma, néhány nappal ezelőtt a demonstráció előtt szeretnék néhány szót szólni arról, miről is emlékezünk meg egészen pontosan október 15é n. Október 15én nemcsak a nyilasok rémuralmának áldozatairól emlékezünk meg, hiszen a nyilas rémuralom csak egy szomorú, évtizedes folyamat végállomása volt. Október 15én meg kell hogy emlékezzünk arról a közel 6 millió emberről, akik a holokauszt áldoza tai voltak és arról a 600 ezernyi magyar zsidóról, akik a magyar holokauszt áldozatai voltak. Amikor a nyilasterror áldozatairól emlékezünk, akkor általában hitet teszünk egy olyan politika igazsága és szükségessége mellett, amely politika ellentmondást ne m tűrő következetességgel utasít el minden kirekesztést, minden faji, nemzeti, vallási vagy más alapú előítéletet, minden faji, nemzeti, vallási vagy más alapú megbélyegzést és minden faji, nemzeti, vallási vagy más alapú erőszakot. Egy olyan politika mell ett teszünk hitet, amely nemcsak elutasítja a gondolatoknak és a tetteknek ezt a tisztátalan forrását, a tudatlanság és az agresszió eme veszélyes robbanó elegyét, hanem aktívan tesz, aktívan fel is lép az őspatkány által terjesztett kór, a meg nem gondolt gondolat ellen, mert tudja, hogy a szónak és a tettnek következménye van, és mert vállalja a felelősséget szavaiért és tetteiért. A figyelmeztető történelmi példa adott. A nyilas rémtettek nem önmagukban álló eseményei a történelemnek. 1944. október 15e előtt jóval, 1920ban Európában úttörőként, sajnálatos módon úttörő szerepet játszva Magyarország elsőként emelte az állami politika rangjára az antiszemitizmust a numerus clausus törvénnyel. 1938ban, '39ben és később rendre jöttek a zsidótörvények. 1944 . október 15e előtt már több tízezernyi honfitársunk halt meg munkaszolgálat teljesítése közben. Ekkor már jó ideje sárga csillagot kellett hordaniuk a zsidó származású magyaroknak. '44 március eleje és júniusa között, tehát fél évvel a nyilas hatalomátvé tel előtt, néhány hónap alatt közel 500 ezer magyar zsidót vittek el Magyarországról és öltek meg náci haláltáborokban úgy, hogy azt Németországnak különösebben kérnie sem kellett Magyarországtól. Amikor Szálasi á tveszi a hatalmat, novemberben újra elindulnak a halálmenetek, és emberek ezreit lövik bele a jeges Dunába, akkor már több százezerre tehető a zsidó és más áldozatok száma Magyarországon. Szálasi rémuralma tehát egy szomorú folyamat vége. Hogy lehetette m indezt látni előre vagy sem, Márai Sándor 1944 tavaszán a következőt írja Naplójában: “Nyilvánvaló, hogy az embertömeget, melyet most kihajtanak lakásaikból, ablaktalan putrikban helyeznek el tíz, húsz- és harmincezrével, megfosztanak a vagyon, kereset és munka minden lehetőségétől, elveszik emberi méltóságukat, ezt az embertömeget azok, akik mindezt kitervelik ellenük és végrehajtják rajtuk, nem hagyhatják meg szemtanúnak, ha egyszer fordulna a kerék”. Márai Sándor tehát sokakkal együtt tudta előre. Azt g ondolom, ki kell mondanunk '44. október 15ének 60. évfordulója kapcsán, hogy igen, kötelességünk megemlékezni a nyilas hatalomátvételről és a nyilasok áldozatairól. Ezen megemlékezés kapcsán újra és újra szembe kell néznünk azzal a felelősséggel, amelyet a magyar
