Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 11 (172. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz):
1330 operativitás oldaláról kérdőjelezik meg tisztelt képviselőtársaink az elképzeléseinket, akkor természetesen ez valamiféle megoldá st adhat. Egyébként jelzem, hogy más kompromisszumokra is készek vagyunk, azonban attól nem tudunk eltekinteni, hogy a sorkatonai szolgálat visszaállítása csak megfelelő garanciák mellett legyen lehetséges. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Megadom a szót Nyitray András képviselő úrnak, Fidesz. NYITRAY ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. A fogyatkozás most pillanatnyilag megállt, de látom, hogy már az elnök úr is eltávozott. Én sem a rádióhallgatók kedvéért mondom, csak úgy jelzem , hogy immáron a honvédelmi bizottság egyetlen kormánypárti tagja sincs a teremben. Egyedül Wiener képviselő úr állja a sarat. Nos, ha ön érti, hogy mi a két álláspont között a különbség, örömmel közlöm önnel, képviselőtársam, hogy most már én is értem. És pedig a következőnek látom én. Ez az egész hercehurca, ez az egész egymás gyilkolászása egyetlenegy okból fakad, hogy önök már jó ideje abban a csapdában vergődnek, amit saját maguknak ástak, nagy egyetértésben egyébként a koalíciós partnerükkel, amelyik a rról szól, hogy pénzt és fáradságot nem kímélve egy olyan, a honvédelmi kötelezettség teljesítését mocskoló kampányt indítottak, amivel fölgerjesztették a társadalomnak egyébként a haza védelme iránti kötelezettség abszolút negligálására való eredendő hajl amát, és ezáltal kialakult egy olyan valóságos társadalmi elvárás, hogy akármi történjék, ha a kutya nyakig esik a kovászba, a sorkötelezettséget akkor is meg kell szüntetni. Kerül, amibe kerül, járjon ez bármilyen negatív következménnyel az ország biztons ágára nézve rövid, közép- vagy akár hosszú távon. De bizony, akárhogy csóválja a fejét, Wiener képviselő úr, ez a nagy harci helyzet, hogy stílszerű legyek. Tehát önök a saját maguk által előidézett csapdába beleestek, és bizony belerántottak bennünket is, úgyhogy mi teljesen más ütemet tartottunk volna helyesnek, alapvetően egyetértve a sorkötelezettség békeidőben - és hangozzék ez el, még egyszer megismétlem: békeidőben - való megszüntetésével, amivel egyébként önök is egyetértenek. Mi az ütemezésben hajl andóak voltunk engedni, azt mondtuk, jó, önöké a felelősség, önök vannak kormányon, próbáljuk ki, lássuk, hogyan működik ez nálunk is! Egykét helyen működik, persze nem ennyi idő alatt készítették el a többi országban, a NATOországokban, mint nálunk, min denütt több évig, volt, ahol több évtizedig készítették elő, de azért tíz évnél kevesebb időt sehol sem adtak maguknak az elhatározástól a megvalósításig. Nálunk ehhez önöknek elég volt három esztendő, lelkük legyen rajta! Tehát a dolog innen kezdődik, inn en datálódik, és egyáltalán nem az a kulcskérdés, hogy hogyan lehet visszaállítani a sorkötelezettséget, ugyanis arról van szó, hogy ha ez egy átgondolt koncepció lenne, akkor tulajdonképpen ez a kérdés teljesen elméleti maradhatott volna. Hiszen abban az esetben, ha van egy olyan típusú honvédelmi szerkezete egy országnak, ahol az előálló, a háborút, a klasszikus háborút leszámítva előállható rendkívüli helyzetekben, ha úgy tetszik: megelőző védelmi helyzetekben szükség van az egyébként békeidőben elegendő honvédelmi képességek növelésére, tehát ha ilyen lenne a magyar honvédelem szerkezete, akkor tulajdonképpen azt is mondhatnánk némi túlzással, hogy még elvileg sem nagyon állhat elő olyan eset, mondom: a klasszikus háborút leszámítva, hogy szükség lenne b árkinek bármilyen okból a sorkötelezettség visszaállítására. No de uraim, amikor ebben az országban semmiféle tartalékosrendszerrel tulajdonképpen nem számolnak, a legmerevebben - már elnézést a kifejezésért , az eszelősségig elutasítják egyfajta tartalék haderő, mondjuk úgy, hogy nemzeti gárda létrehozását; teljességgel tönkre kívánják tenni mindazokat a nyilvántartási rendszereket, hogy egyáltalán tudjuk, hogy kik azok az emberek, akiket egy rendkívüli helyzetben valamilyen módon - most nem feltétlenül s orkötelezettség, hanem akár a korábbi
