Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 11 (172. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
1194 DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter : Elnök Asszony! Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, nagyon fontos szavak hangzottak el a Házban. Olyan szavak, amelyek tizenöt éve meghatározzák Magyarország sorsát: pi acgazdaság, magántulajdon, verseny, az ezen alapuló jólét. Úgy gondolom, ezek azok a fogalmak, amelyek mentén konszenzus alakult ki 198990ben a rendszerváltás tekintetében, amelyekre támaszkodva kiépült Magyarországon az az erős, versenyképes gazdaság, a mely megteremtette a további fejlődés alapját. Hogy nem teljesen egyformán látunk minden kérdést? Úgy gondolom, ez így van rendjén a különböző politikai oldalon álló politikusok, szakértők esetében. De az alapkérdésekben, például abban, hogy magántulajdonr a épüle a piacgazdaság, vagy hogy egyáltalán piacgazdaság vane, nem lehet vita ma, 2004ben Magyarországon. Természetesen nem egyformán látjuk azt, hogy milyen volt a privatizáció az elmúlt években vagy másfél évtizedben. De megint azt hiszem, hogy a fra kcióvezető úr által elmondottak az alapelveket tekintve olyanok, amelyekben eddig konszenzus volt, és remélem, hogy lesz is. Ésszerű, átlátható, nemzeti érdekeket szolgáló privatizáció! Természetesen. Nincs más célja a kormánynak, mint a magyar nemzeti érd ekeket képviselni a privatizáció révén is. Pontosan ez a célja. Úgy gondoljuk, az a privatizáció, ami az elmúlt két esztendőben lezajlott Magyarországon, pontosan ilyen volt. (13.40) Ráadásul átlátható, visszaélésektől, botrányoktól mentes, vállalható. Hog yan menjünk tovább? Erről természetesen lehet is, kell is vitatkozni. Nem azért, mert a költségvetési hiányt akarja valaki kipótolni a privatizációs bevételek révén, erre nincs is lehetőség, hiszen a privatizációs bevételek nem számolhatók el a költségveté s bevételeiként. Nem is azért, mert még senki se bizonyította be, hogy az állam rossz tulajdonos lenne. Nagyobb a baj: senki se bizonyította be, hogy jó tulajdonos lenne. Ezért aztán nem nagyon érdemes vele kísérletezni. De azért viszont, úgy gondolom, érd emes vitatkozni, hogy lássuk, a következő lépések pontosan melyek legyenek. A kormány tehát kész arra, hogy letegye az asztalra a világos, konkrét elgondolását, milyen privatizációs stratégiát folytassunk a következő években. Ez természetesen nem azt jelen ti, hogy a kormányzás felelősségéről és jogáról mondana le a kormány. A választók ennek a többségnek adtak felhatalmazást, ez a többség kell hogy éljen az alkotmányban biztosított lehetőségeivel, de mert nemzeti ügyről van szó, az alapkérdésekről, úgy gond olom, kell is, lehet is vitázni. Van persze néhány ügy, amiről nem érdemes: a Paksi Atomerőmű privatizációját senki se akarja, nem érdemes ezzel különösebben foglalkozni. A Nemzeti Tankönyvkiadóról lehet ugyan vitatkozni, de nem folytat közszolgáltatást, n em érdemes tehát úgy tekintenünk, mint valami speciális tevékenységet folytató vállalatot. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Miről beszél?) De ezzel együtt is, a kormány - megismétlem - kész arra, hogy konkrét, világos elgondolást tegyen az asztalra, amel yet nagy örömmel vennénk, ha meg lehetne vitatni, és mellé a kormánypártokon túlmutató konszenzust felépíteni. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend el őtti felszólalásra jelentkezett Eörsi Mátyás frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, “Verespatak elpusztítása” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ) : Elnö k Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Európa első igazi szenátusában, ez egyébként a római szenátus volt, az egyik prominens képviselő, név szerint Cato, mindig, de mindig azzal fejezte be a felszólalását: mély meggyőződésem egyébként, hogy Karthágót el kell pusztítani.
