Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 7 (162. szám) - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter, a napirendi pont előadója:
119 szerint nem az Alkotmánybíróság, hanem a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságok döntenek hatásköri kérdésekben, ezért ezt a modellt választotta a mostani törvénytervezet. Az új szabályozás megtartja és tovább erősíti az úgynevezett szakhatósági modellt. Rögzíti tehá t, hogy az ügyfél nem kötelezhető az eljárás lefolytatásához szükséges más hatóság engedélyének beszerzésére, ez egyértelműen az alapügyben eljáró hatóság kötelezettsége. Sok olyan ügyet intéznek az állampolgárok a hatóságoknál, ahol van egy, az alapügyben eljáró hatóság, de más hatóságoknak is dolga van az üggyel - szakhatósági engedélyt kell beszerezni, vagy egyéb aktust kell elvégezni. Hadd mondjak erre egy példát, hogy ez milyen változást jelent: például egy üzlet megnyitásához eddig az ügyfélnek kellet t kérni az ÁNTSZtől, a tűzoltóságtól, akár a növényvédelmi állomástól is az engedélyt. A törvény hatálybalépése után az engedélyeket ugyan be kell szerezni, de nem az ügyfél, hanem a hivatal dolga lesz ez, tehát az alapügyben eljáró hivatal kell hogy után ajárjon ezeknek az engedélyeknek. A hatályos törvény szabályai szerint, tehát ahogyan ez ma van, nem lehet olyan adat igazolását kérni, amely az eljáró közigazgatási szerv nyilvántartásában szerepel. Az ügyfelek eljárási terheinek további csökkentése érdek ében a törvényjavaslat ezt a szabályt továbbfejleszti, és kimondja, hogy az ügyfél nem kötelezhető olyan adat igazolására, amely az ország területén működő bármelyik közigazgatási szerv jogszabályban elrendelt nyilvántartásában megtalálható. Tehát a mai sz abály szerint, ha valaki például elmegy az anyakönyvi hivatalba, intézni akarja az ügyét, akkor nem kérhetik tőle ma sem a születési adatait, hiszen azt a hatóság, az anyakönyvi hivatal nyilvántartja. De ha ott az ügye intézéséhez más hatóságtól kell - a f öldhivataltól vagy máshonnan - valamilyen adat, akkor bizony elküldik ezért, hogy menjen el az ügyfél, szerezze be, és utána jöjjön vissza - ez az új törvényben máshogyan lesz. A hivatal maga fogja ezeket az adatokat beszerezni, tehát az ügyfélnek egy ható sághoz kell elmennie, és a többi hatóságtól szükséges adatokat és információkat maga a hatóság fogja beszerezni. Ez az ügyfélnek nagy könnyebbség, de természetesen tisztában vagyunk azzal is, hogy a kollégáknak, az ügyintézőknek, az államigazgatás szakembe reinek ez nagy pluszmunkaterhet jelent, amire fel kell majd készíteni a magyar közigazgatást. Tisztelt Országgyűlés! A következőkben a törvényjavaslat kapcsán új intézményként megjelenő fogalmakról szeretnék szólni, először a hatósági közvetítő igénybevéte lének lehetőségéről. Ez a megoldás, tehát az úgynevezett hatósági közvetítő jogintézménye az Európa Tanács több ajánlásában is szerepel, és Franciaországban, Svédországban, Németországban már alkalmazzák. A hatósági közvetítő feladata az, hogy a nagyszámú ügyfél részvételével folyó eljárásban az ügyfelek, a kérelmező és a hatóság között a legmegfelelőbb megoldás keresésével is közvetítsenek. Az ügyfelek kapjanak hiteles tájékoztatást, tegyenek javaslatot a kérelmező és a hatóság felé, például egy beruházásn ál a beruházás optimális és a lakosság érdekeit is szem előtt tartó megvalósítására. Ez tehát általában akkor gyakorlat, ha nagyszámú ügyfél van, például környezetvédelmi, ipari beruházások esetében - ilyenkor veszik igénybe a közvetítők szakértelmét. Megj egyzem, hogy a hatósági közvetítő nem ügyfél, és nem az ügyfelek meghatalmazottja, így sem ügyféli jogokkal, sem a meghatalmazott eljárási jogaival nem élhet, és természetesen nem veheti át a hatóság szerepét sem. A hatósági közvetítő igénybevétele egyébké nt nem kötelező, arról az eljáró hatóság minden konkrét ügyben szabadon dönthet, és nekem az a véleményem, hogy akkor kell ilyen döntést hoznia, ha az ügyfelek nagy száma, az ügy jelentősége ezt indokolja. Most már erre a törvény felhatalmazást ad, és lehe tőséget biztosít. A hatályos szabályok szerint az ügyfél az eljárások túlnyomó részében nem értesül az eljárás megindításáról, és így nem képes gyakorolni az eljárás kezdeti szakaszában a törvényben meghatározott jogait - egyszerűen azért, mert nem tud ról a. Jelenleg az ügyfelet az eljárás megindításáról csak jogszabályban meghatározott esetekben kell értesíteni. A különös eljárási szabályok azonban igen ritkán, és csak kivételes esetben írnak elő ilyen értesítési kötelezettséget. Az ügyfél jogainak teljese bbé tétele érdekében tehát általánossá kell tenni az ügyfelek értesítését. Ennek
