Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 4 (170. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter:
1023 Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót, bár aligalig tudok vele élni. Elnézést kérek, ha nem tudok hangosabban beszélni. (Egy hang az MSZP soraiból: Jaj!) Kérem a képviselőtársakat, hogy ne az egészségi állapotommal foglalkozzanak, hanem a mondandómmal. Gyurcsány miniszterelnök úr majd nyilván később reagál. Tizenöt éve, másfél évtizede a magyar társadalom a demokrácia és a piacgazdaság mellett döntött. Jól mondta ezt az előbb a frakcióvezető úr. A magánosítás, a privatizáció folyamata - gyakorta joggal i gazságtalannak érzett döntések közepette - lezajlott. Ma Magyarországon az állami tulajdon részaránya 20 százalék - az európai uniós országok átlagához hasonlóan. A piacgazdaság kiépülésének korszaka, tisztelt Kuncze frakcióvezető úr, lezárult. Ebben törté nelmi szerepe volt a privatizációnak; túl vagyunk rajta, megtörtént. Ma már nem a piacgazdaságról van szó, hanem mindennapi életünk biztonságáról. Garantáljae az állam az országban mindenütt, hogy egy átlagos keresetű ember eljuthat a munkahelyére, hogy v ane munkahelye? Vane fűtés, világítás, megfizethető gyógyszer, vagy éppen Magyarországon fejlesztett tankönyv a gyerekeknek? Ezt önök másként látják, kiolvasható még a viccesnek szánt mondatokból is ez a nézeteltérés. Ma önök olyan közvagyon kiárusításár a, eladására készülnek, melynek tartósan köztulajdonban kell maradnia, mert mindannyiunk biztonságát garantálja. Önöket azonban nem erre kérték fel az emberek; 2002 tavaszán önök a jóléti rendszerváltás programjának végrehajtására kértek és kaptak felkérés t. Ha úgy tetszik, ez volt működésük erkölcsi alapja. Nem kérte senki önöket arra, amit most tesznek. Erre a mostani kormányválság, kormányváltás sem ad társadalmi felhatalmazást. Ma önök olyan közvagyon kiárusítására készülnek, melynek tartósan köztulajdo nban kell maradnia, mert mindannyiunk biztonságát garantálja. (Taps a Fidesz soraiból.) Ezt az álláspontunkat a nemzeti petíció részeként több mint egymillió ember, magyar állampolgár támogatta. Szépen kérték önöket, ne folytassák a közvagyon eladását, fel élését. Önök nem figyeltek erre. A Magyar Polgári Szövetség, a Fidesz törvénytervezetet nyújtott be e tárgyban. Önök nem engedték napirendre venni ezt a törvényt. Majd parlamenti határozatot készítettünk ugyanebben a tárgyban. Önöket ez sem győzte meg. Tov ább kellett lépnünk, nem tehetünk mást, a mai napon népszavazást kezdeményezünk ebben az ügyben. A közvagyon eladásának kérdésében láthatóan - még ha a sértegetést, az arroganciát, ezt a fajta tónust nem is veszem fel és félreteszem - nem értünk egyet, fog almazzunk udvariasan úgy, hogy vita van közöttünk. De remélem, hogy van egy pont, amelyben egyetértünk, ez pedig az, hogy nem jó, ha ebben a kérdésben ilyen stílusban és ilyen módon akarunk dönteni (Közbeszólások az MSZP soraiból.) ; nem jó, ha ebben a kérd ésben pártpolitikai döntés születik az érintettek, a valódi tulajdonosok feje felett. A még meglévő közvagyon megőrzését önök tőlünk eltérően látják; lehet ez, ez egy korrekt álláspont, tegyék. Ám összefoghatunk abban a kérdésben, hogy Magyarország polgára i dönthessék el, dönthessenek a saját vagyonuk sorsa felől. Javaslom tehát, fontolják meg, támogassák a népszavazás gondolatát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány részéről megadom a szót Draskovics Tibor pénzügyminiszter úrnak. Miniszter úr! DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter : Képviselő Úr! Házelnök Asszony! Tisztelt Ház! Ez a privatizációról kibontakozó vita több tekintetben is jelképes: 15 éve kezdődö tt a rendszerváltás, és 15 éve teljes volt az egyetértés abban, hogy magángazdaságot kell teremteni. Nem igazán érthető, miért van megbomlóban ez az egyetértés. Jelképes azért is, mert éppen a napokban, talán három napja fejeződött be a szocializmus egyik
