Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - KONCZ FERENC (Fidesz):
281 tankönyv ára annyi, amennyibe kerül, nincs ingyenes tankönyv, azt valakinek meg kell fizetni. A kérdés az, hogy ki fizeti meg az árakat. Az árat egyik oldalról már évek óta - ma is - a piac befolyás olja. A másik oldalról pedig nem tulajdonosként tudja az állam befolyásolni a tankönyvárakat, hanem a piac speciális volta miatt éppen a ma módosított tankönyvpiaci törvényben megfelelő hatáskörrel rendelkezik a mindenkori oktatási miniszter, hogy ársávkij elöléssel élve kordában tartsa az esetleg elszabadulni akaró tankönyvárakat. Tehát nem a Tankönyvkiadó tulajdonosa jogosult erre. A másik oldal még szomorúbb, amikor kiadóként, nyilatkozta egy helyütt Révész Máriusz, hogy az állam nem tud a tartalomba bele szólni. Hát, tisztelt Országgyűlés, ne is szóljon bele az állam abba, hogy mi kerül be a tankönyvbe! Ugyanez a törvény, amiről beszéltünk, és az oktatási törvény megfelelőképpen szabályozza, hogy az oktatási miniszter milyen módon - szakemberek bevonásával , az Országos Köznevelési Tanács közreműködésével , hogyan tudja a tankönyveket tartalmilag befolyásolni, hogy mely kiadvány, mely mű kerülhet fel a tankönyvjegyzékre. Tehát nem találtunk egyetlenegy valós indokot sem arra, hogy miért kellene százszázalék os állami tulajdonban hagyni a Tankönyvkiadót. Meggyőződésünk, hogy ha nem változtatunk rajta, elenyészik, semmivé lesz ez a jelentős szellemi és anyagi érték. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) (21.00) ELNÖK (Harrach Péter) : Ké t percben kért szót Szabó Zoltán képviselő úr. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen. Elnök úr, három megjegyzésem volna. Az egyik a Tankönyvkiadóhoz. Önök a Richter privatizációjának, pontosabban 25 százalék plusz 1 részvényének megtartása mellett kard oskodtak azzal, hogy ennek révén meghatározó befolyást lehet gyakorolni a Richter üzletpolitikájára. Úgy látszik, a Nemzeti Tankönyvkiadó egészen másfajta cég, mert ott annak a 25 százalék plusz egy részvénynek a birtokában, amelyet az előterjesztés szerin t meg akar tartani az állam, ott nem lehet meghatározó befolyást gyakorolni a cég üzletpolitikájára. Nekem itt valami nem stimmel. Úgy gondolom, hogy önök nem gondolták végig, hogy mit beszélnek. A másik két megjegyzésem Koncz képviselőtársamnak szól. Az e gyik, hogy a TokajHegyalját ért csapások közül ki tetszett felejteni a 2000. év tájékán Kékessy Dezső volt párizsi nagykövet, Lévai Anikó, a volt miniszterelnök úr felesége, illetve Stumpf István volt kancelláriaminiszter családját, amelyek szintén elég k omoly csapást jelentettek a tokaji borvidékre. A másik: a Szerencsi Cukor- és Csokoládégyár privatizációja ügyében tessék bizalommal az Antall- és Borosskormányok privatizációs minisztereihez, Mádl Ferenc úrhoz és Szabó Tamás úrhoz fordulni. Köszönöm szép en. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Koncz Ferencé a szó. KONCZ FERENC (Fidesz) : Köszönöm a szót. Nem tudom, milyen csapást jelentett az előbb említett nevek sora TokajHegyaljára. Ott érdekes módon nem merül föl ilyen jellegű csa pás. Nyilván Szabó képviselő úr - hogy is mondjam - ugyanabban az elméleti helyzetben maradt, mint ahonnan az elején elindult; nem hallottam ilyenről, de nyilván Budapesten ezt jobban hallani, mint ott, ahol én élek. Ha meg nem vette volna észre a képvisel ő úr, én általában a rossz privatizációról beszéltem. Tény és akkor is elmondtam - megint nem figyelt oda , hogy a kilencvenes évek elejéről beszélek. Valóban igaz, ez '94 előtt történt.
