Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH KÁROLY (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
262 veszteséget tudtak felhalmozni. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Veszteséges? Jobb áron adták el.) Ezek után, amikor egy veszteségessé vált tá rsaságot kíván az állam privatizálni, illetve értékesített, így valószínűleg megfelelő árat is kaptak érte. (Derültség az MSZP padsoraiban. – Dr. Katona Béla: Ez nagy öngól volt! - Az elnök csenget.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tóth Károly képviselő úr következ ik, MSZP. (Révész Máriusz: Hazavágtátok, majd elpasszoltátok! - Csenget.) Tóth Károly úrra figyeljünk! TÓTH KÁROLY (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Lengyel Zoltán képviselő úrnak szeretném mondani, hogy nem volt ésszerű az agrárgazdaság szót kiejteni, mert akko r felhívnám a figyelmét, hogy amit önök csináltak, az tényleg nem privatizáció. Önök utálják a privatizációt, ajándékozni szerettek. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Ha nem hiszi, szeretném az önök ajándékozási szerződéseinek négy elemére felhívni a figyelmét. Odaadtak 12 állami gazdaságot úgy, hogy egy: először kivonták mindenféle nyilvánosságból a privatizációt, átvitték a Fejlesztési Bankba, ott még nem érezték biztonságban, továbbvitték egy magáncégbe, és az szépen ajándékozott. Másodszor: önök eladták - látszólag pénzért - 20 évre 3 százalékos hitellel - Járai úr most nagyon örülne neki , két év fizetési haladékkal. Tettek mellé egy olyan földtörvényi - ez a harmadik , rendelkezést, amelynél a 2500 hektárt úgy haladták meg, hogy úgy értelmezte a törvényt Dávid Ibolya, az önök minisztere, hogy arra gondoltak, hogy e részvénytársaságnak is lehet többet adni, pedig akkor még nem lehetett. 2002. január 1jén meg is változtatták, hogy onnantól kezdve állítólag visszamenőleg ma már lehetne adni. A ne gyedik: azért biztos, ami biztos, beépítettek egy jogcímet, hogy ha mégis fel kell mondani a törvénytelen földhaszonbérleti szerződést, akkor még a ki nem fizetett vételárnak is a 60 és 75 százalékát azonnal visszakapják kártérítésként a megajándékozottak. Ön akar beszélni az állami gazdaságok privatizációjáról? Én egy dologért haragszom a kormányra: hogy a másnapján nem hatálytalanította ezt a törvénytelen szerződést, mert minden jogcíme meglett volna akkor is és ma is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megvan, és akkor talán kevésbé vehemensen szóltak volna az állami gazdaságok ügyében. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Révész Máriusznak adom meg a szót, Fideszfrakció. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Köszönöm a szó t. Tisztelt Ház! Megpróbálok visszakanyarodni a mai vita témájához, ugyanis nem a privatizáció teljes leállításáról van szó, hanem konkrét cégeket soroltunk fel, amelyekről azt gondoljuk, hogy tartós állami tulajdonban kellene hagyni. (Puch László: Bábolná t!) A mai vita tehát igazából a tartós állami tulajdon mértékéről szól. Tisztelt szocialista Képviselőtársaim! Úgy csinálnak - kicsit leegyszerűsítve a vitát - mintha minden nyugateurópai országban minden a magángazdaság tulajdonában lenne, és így működné nek a cégek. Csakhogy ez nincs így. Természetesen Angliától a skandináv országokig mindenhol vannak állami tulajdonban lévő cégek, amelyek részt vesznek a gazdasági életben, és ez így természetes. Sőt, olyannyira, hogy Magyarországon privatizációnak nevezz ük egykét olyan állami cég eladását, mint például a Fővárosi Víz- és Csatornázási Műveket, amit egy olyan konzorcium vett meg, amiben francia állami tulajdon is van. Felvethetőe a kérdés, hogy privatizációnak tekinthetőe ez egyáltalán.
