Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - PUCH LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - PUCH LÁSZLÓ (MSZP):
258 elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nincs ilyen szerződéses feltétel, ezért mindenféleképpen javasoljuk a felfüggesztését ennek a privatizációnak. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Szalay Gábor következik. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Képviselőtársaim! Én is ahhoz az egy elemhez szerettem volna hozzászólni Herényi képviselő úr felszólalásában, amit Göndör képviselőtársunk már említett. Nevezetesen, hogy az en ergetikai privatizáció, ami nyilván tömegét tekintve a legnagyobb privatizációs bevételt jelentette, ennek a bevételnek a felhasználása mennyire volt ésszerű vagy ésszerűtlen. Ismét elhangzott az, ami akkortájt gyakran megfogalmazásra került, hogy miért ne m gazdaságélénkítésre használtuk a befolyt összeget. Én az idők távlatából is csak azt tudom mondani, hogy bölcs döntése volt ez a parlamentnek, és itt nem ellenzék és kormánypártok között oszlott meg igazán a döntés, hanem mind a két oldalon voltak olyano k, akik inkább gazdaságélénkítésre, és voltak olyanok, akik inkább az adósságcsökkentésre akarták ezeket a bevételeket fölhasználni. Aki akkor itt ült a parlamentben, emlékszik arra, képviselőtársaim, hogy milyen hihetetlen ötletparádékkal álltak elő külön féle képviselők, egymást kioltó ötletekkel; a lobbiérdekek fantasztikus tárházát ismerhettük meg. Ha ezeket egyenként kielégítettük volna, akkor nem valószínű, hogy a gazdaság sokat haladt volna előre. (19.20) Viszont azáltal, hogy az államadósságot csökke ntettük, ez azt jelentette, hogy csökkentettük azokat az óriási kamatterheket, amelyek akkor terhelték a magyar költségvetést; 199596ról van szó, évi 470 millió dollár kamatterhet spóroltunk meg a költségvetésnek, és a nettó eladósodottságunk 4 milliárd dollárral csökkent. Ez óriási tehermentesítés volt akkor a magyar költségvetésnek, és ennek ha nem is direkt, de áttételesen sokkal nagyobb gazdaságélénkítő hatása volt, mintha különkülön kis ötletek kielégítésére fordítottuk volna ezt a bevételt. Köszönö m szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Puch Lászlóé a szó, MSZP. PUCH LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. A normálban vagy a kétpercesben? ELNÖK (Harrach Péter) : Mindig a kétperces az első. PUCH LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Elnök úr, a ké tpercesben két dolgot szeretnék mondani. Először Bábolnára egy rövid reflexió. Úgy gondolom, Bábolnán nem az a kérdés, hogy lesze Kecskeméten vagy Békéscsabán gyár, hanem az, hogy Magyarországon a baromfipiac és a baromfiüzletág meg tude maradni vagy se m. Sokkal nagyobb kérdés ez, hisz Magyarországon mára túlkapacitás jött létre, az Európai Unióban nem versenyképes rendszerek alakultak ki. Hogy hogy és mint? Azt gondolom, kicsit távolabb vinne ez a dolog. Azt szeretném még mondani, hogy 19992002 között a számvitelben jól követhetően Bábolna a teljes vagyonát elvesztette. Ettől a perctől kezdve, úgy gondolom, csak az állami források voltak képesek fenntartani ezt a céget. Képviselő úr, nyugodtan el kell menni, meg kell nézni a mérleget, és akkor a saját t őke oldalon ez rendben lesz. Az Európai Unióba való belépést követően nincs reális lehetőség arra, hogy állami forrásokból és állandó állami támogatásokból tartsuk fenn Bábolnát, mint a nagy rendszereket. Úgy gondolom, hogy amikor a kormány döntött Bábolna privatizációjáról, akkor arról is döntött, hogy esélyt ad Bábolnában egy ágazat túlélésére, és a piaci pozíciói - amit
