Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz), a napirendi pont előadója:
241 Ha a helyzetet egy másik oldalról közelítjük meg, akkor azzal találjuk magunkat szembe, hogy a magyar magántulajdonnak és az állami kézben lévő vagyonnak az aránya egymáshoz viszonyította n EUkonformnak nevezhető, 8515 százalékosnak tekinthető ez az arány. Meg kell vizsgálnunk, hogy ez az állami vagyon, ami még rendelkezésre áll, miből, milyen vagyonelemekből áll. Három csoportot tudnék megkülönböztetni. Az első csoport a nemzetgazdaság m űködőképessége szempontjából stratégiai jelentőségűnek minősíthető vállalkozások csoportja. Itt a közszolgálatiság szót emelném ki. E körbe tartozik például a Magyar Villamos Művek vagy a Magyar Posta, vagy említhetném a Paksi Atomerőművet is. A második cs oport a jelentős gazdasági eredményt felmutató vállalkozások köre, amelyek a működésük során nettó befizetést tudnak produkálni a magyar államnak. A harmadik körbe tartozónak pedig a nemzetgazdasági örökség részét képező, úgynevezett hungarikumnak minősülő vállalkozásokat tartom. A javaslatunkban felsorolt társaságok, ahol szükséges leállítani, felfüggeszteni a privatizációt, e három csoport valamelyikébe tartozik. A javaslat indokolásában egyébként írtuk, hogy nem ellenezzük a privatizációt olyan esetben, ahol más megoldás a további működtetésre nincs. E helyzet azonban más, mivel nyáron a kormány több, a közvagyont megkárosítani szándékozó döntést hozott, amelyek közül nem egy felveti a jelentős vagyonvesztés lehetőségét is, így például a Bólyi Mezőgazdasá gi Rt. esetében, vagy a nemzetgazdaság számára különösen jelentős társaságoknál, így például a Magyar Villamos Művek Rt.nél. Gyakran mondják egyébként, hogy a Magyar Villamos Művek Rt. nem kerülne privatizálásra, azonban ismereteink szerint a privatizáció szerepel a 2005ös kormányzati tervek között. A határozati javaslat politikai szándéknak tűnhet, azonban nem az vagy nem csupán az: társadalmi, foglalkoztatáspolitikai, mondhatom azt, hogy regionális politikai és gazdasági, gazdaságpolitikai kérdéseket is felvet. Mi a véleményünk a magánosításról? Összefoglalóan azt gondoljuk, hogy a magánosítás Magyarországon a rendszerváltás időszakában szükséges dolog volt, azonban, mint azt az Állami Számvevőszék anyaga mutatja, amit kézhez kaptak képviselőtársaim is, soksok társadalmi problémát felvet. A folyamat és a jelen helyzet értékelése a tények mentén érthető meg. Erre vonatkozik egyébként az a felsorolás, ami a határozati javaslatban cégenként bontva indokolja meg, hogy a vállalkozásokat miért érdemes állami t ulajdonban tartani. Mire van szükség? Azt gondoljuk és úgy ítéljük meg, hogy le kell állítani a közvagyon elherdálását, a pályázatok kiírását, illetve a szerződések aláírását meg kell akadályozni. Meg kell alkotni a tartós vagyonkezelés jogszabályi környez etét, ezen belül meg kell határozni a nemzetgazdaság működőképessége szempontjából stratégiai jelentőségű vállalkozások körét, amelyek tartós állami tulajdonban maradnának. Újra kell fogalmazni a vagyonpolitikai irányelveket, mivel a mai helyzetnek is elle ntmondanak, illetve nem tükrözik véleményünk szerint a közakaratot. Itt említeném meg, hogy a nemzeti petíció privatizációval foglalkozó részét mintegy egymillió magyar állampolgár támogatta. Más fogalmi rendszer kidolgozásán is dolgozni szükséges, így pél dául szakítani kell az “állami tulajdon” kifejezésével, célszerű a “közvagyon” kifejezést használni. Ott, ahol szükséges, valóban csökkenteni kell az állam tulajdonosi szerepét, azonban nem feltétlenül csupán a magánosítás, a privatizáció az egyetlen alkal mas közgazdasági eszköz, más technikák alkalmazása is felmerül. Nem kerülhető meg az állam szerepéről való kérdés sem. Gyakran mondják, hogy az állam rossz tulajdonos. Azt gondolom, hogy ez helytelen megközelítés, mivel az állam ugyanúgy a piac szereplője, mint más entitás, maga is vállalkozik. A szocialista képviselőtársaim is megosztottak e tekintetben, illetve maguk a cselekményeik is erre utalnak. Példaként lehetne említeni, hogy a Postabank privatizációját, értékesítését követően az M5ös autópályát üz emeltető társaságba bevásároltak, államosítottak, így is fogalmazhatnék. Vagy akár említhetném a Parádi Kristály Rt.vel
