Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter:
151 Tudta ezt Medgyessy Péter is, de már nem ő kívánja irányítani. Ő is keserű, és az ország is az. Ő maga mondta: miniszterelnöki szerepében olykor inkább ember, mint ridegen céltudatos, kemény politikus. Ember, aki hisz a gesztusokban, akinek igen, tudjuk, néha megbotlik a nyelve, de az egyetlen politikus, aki ilyenkor önmagán is nevetni tudott. Népszerűsége teljében sokan ezért szerették. És népszerűsége fogytán sokan ugyanezért nem szerették. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Egy dolgot azonban a számok mutattak: amikor beült ebbe a székbe, a nemzeti jövedelem növekedése 2,9 százalék volt, mikor feláll innen, 4,2 százalék (Taps az MSZP soraiban.) ; mikor elkezdte, az ipari termelés növekedése nulla százalék volt, mikor abbahagyja, 10 százalék. Erre kell vigyázni. Ezért döntöttünk gyorsan, és megneveztük, egy hónap múlva ki ül majd ebben a székben. És mi itt leszünk mögötte. (Közbesz ólások a Fidesz soraiból.) Emlékeznek, Mikszáth Fekete városában… Ha a közbeszólók arra céloznak - és örülök, hogy elmondják , hogy nekünk két jelöltünk volt, és voltunk, akik másra szavaztak, megértem csodálkozásukat. Önöknél ez nem fordulhat elő (Derült ség és taps a MSZP soraiban.) , vagy ha mégis előfordulna, és Orbán Viktor úr mellett valaki másik jelöltre szavazna, az nem ülne itt, és az olyan pótolhatatlan hiányt okozna a magyar politikai kultúrában, hogy én ebbe a rettenetbe belegondolni sem merek. ( Derültség az MSZP soraiban.) De emlékezzenek Mikszáth Kálmán Fekete városára! Ott a vérző lőcsei főbírót, a megsebzett főbírót a lőcseiek körbevonszolják egy földdarabon, mert hagyományaik szerint a lőcsei főbíró vérével földet keríthetnek be maguknak. Azo k, akik most a miniszterelnök távozását kihasználva valótlanságokat állítanak a magyar gazdaságról, kérem, figyeljenek: a megsebzett lőcsei főbíró vérével, kérem, ne tessenek saját politikai birtokukat növelni! (Taps az MSZP soraiban.) Hogy mire gondolok? Csak néhány szó szerinti idézet az elmúlt napok MTIhíreiből: a tőzsde egyik vezetője szerint a részvényárak nőttek, a BUX egy hete szinte minden nap megdöntötte a történelmi csúcsot. Majd Orbán Viktor úr, a Fidesz elnökének nyilatkozat a: válságban Magyarország, válságban a gazdaság. Egy újabb hír: az építőipari vállalkozások kétszer nagyobb volumenű új szerződést kötöttek, mint egy évvel ezelőtt, az ipari export 20 százalékkal nőtt. Majd ismét Orbán Viktor úr: a gazdasági válság nyomása alatt roskadt össze a kormány. Ismét egy hír: az ipari termelés 2004 első felében Magyarország minden régiójában, az eddig hátrányban lévő ÉszakMagyarországon is nőtt. Majd utolsóként ismét Orbán Viktor úr, ezúttal helyesen: a mi hitünk szerint létezik a jó és a rossz, és ez szét is választható. Milyen igaz! Ennél jobban talán csak az igaz és a hamis, a rossz szándék és a jó választható szét. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megkérdezem, a kormány nevé ben ki kíván válaszolni. Megadom a szót Draskovics Tibor miniszter úrnak. DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ország stabilitásának egyik alapvető, ha nem legfontosabb pillére a gazdaság. A magyar gazdaság p edig az elmúlt egy esztendőben világosan megmutatta, hogy erős, stabil pillér, olyan, amelyre hosszú távú fejlődést lehet építeni. 2002t követően kétféle értelemben is fordulat következett be a magyar gazdaságban: fordulat a teljesítményben - ezt egyértel műen mutatja a bruttó hazai termék, az ipari termelés, az export, a beruházások növekedése , és fordulat egy másik vonatkozásban. Ez a növekedés nem az a rövid távú, fenntarthatatlan, egyensúlyi zavarokhoz vezető látszatsiker, mint a megelőző években. Ez a növekedés egyértelműen az export és a beruházások gyors, korábban szinte soha nem tapasztalt dinamikájára támaszkodik, következésképpen egyensúlyőrző és fenntartható. Az a gazdaságpolitika, amit a kormány természetesen nem hibák nélkül, de határozott kor rekciókat követően folytat,
