Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. június 21 (159. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - ERDŐS NORBERT (Fidesz):
135 Török Bálint, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem támogatás ával és kiadásában készült könyv szerzője egy Adyversből kölcsönzött címmel érzékelteti azt a reménytelen kiszolgáltatottságot, amely az országot a két nagyhatalom fenyegető tüze közé kényszerítette. A kötet balszerencsés sorsú hőse, SzentIványi Domokos az 1944ig terjedő “Farkas” elleni mozgalom élvonalában állt, a német és nyilas ellenállási mozgalom vezetőjeként, majd egyik vezéregyénisége a “Medvétől”, azaz a szovjetektől való megszabadulásért és a demokratikus társadalom felépítéséért küzdő akciónak, bebörtönzéséig. Mindezen tevékenységének számos mozzanata a hatékonyság érdekében a szélesebb nyilvánosság előtt homályban maradt. Azután a pártállami rezsimnek sem állt érdekében, hogy politikusi érdemeit méltassa, hiszen az '56os forradalom és szabadsá gharc az 194344es és az 194547es évek elvitathatatlan eredményeiben, az ország semlegességének visszaszerzésére és a demokratikus útra terelésére irányuló törekvésekben gyökerezett. Tisztelt Ház! Talán szokatlan felszólítás az enyém, amikor egy könyvre utalva vezetem önöket a politika sűrűjébe. A kötet felvonultatja egy ellentmondásos, kettéhasadt magyar világ, a Farkas és a Medve elleni küzdelmünk legfontosabb közéleti szereplőit és eseményeit. SzentIványi Domokos ezeknek az eseményeknek volt az egyik főszereplője, olykor háttérben meghúzódó kulcsfigurája. Realizmussal ítéli meg a háború utáni esélyeinket, és az irányítása alatti miniszterelnökségi tájékoztatási osztály vezetőjeként már a háború kitörése előtt a békekötés utáni feladatokkal foglalkozik . Ennek a szervnek tulajdonképpeni feladata a háborúba való belépés és belesodródás elkerülése és az ország ezzel kapcsolatos feladataira való felkészülés. Az idézett könyvben természetesen helyet kapnak e tragikus évek közéleti eseményei is, és az emberte len formákat öltő zsidóüldözés, azután pedig a fegyverszüneti próbálkozások. SzentIványi Domokos a kormányzó által Moszkvába küldött fegyverszüneti delegáció három tagjának egyikeként komoly szerepet kap. Külügyminiszterré jelölték, ő azonban nem fogadta el. Hazatérése után részt vett a demokrácia megszilárdítására és a szuverenitás visszaszerzésére irányuló törekvésekben. E mozgalom tagjai jórészt azonosak a németellenes függetlenségi mozgalom tagjaival, azaz a két mozgalom közötti folyamatosság mintegy j elzi, hogy ugyanazok az erők küzdenek mind a Farkas, mind a Medve ellen. A mozgalmat 1947 elején szétzúzza a gyalázatos szovjet puccs, egy fabrikált összeesküvési per révén SzentIványit börtönbe vetik, 1956ban szabadul, és néhány év múlva emigrációban ha l meg. A könyv írója, Török Bálint jó adatokra épít, és jól analizálja az eseményeket. Rendkívül érdekes az, hogy a kornak a kontraverzális eseményei és szereplői hogyan is jelennek meg. A könyv érdeme a továbbiakban az, hogy mutatja a mai Magyarországnak, hogy ha többet tudunk a múltunkról, akkor a jelenünket is jobban megérthetjük, jót tesz az ország közéletének, és jót tehet hírünknek a világban. Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kérdezem, a kormány részérő l kíváne valaki válaszolni. (Nincs jelentkező.) Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Erdős Norbert képviselő úr, “Megváltozott munkaképességűek munka nélkül” címmel. Képviselő úré a szó. ERDŐS NORBERT (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Eln ök Úr! Tisztelt Ház! Sokszor hallottuk a szocialista - SZDSZes kormánytól, hogy a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium kiemelt figyelmet fordít a szakképzetlen és a fogyatékos felnőttek képzésére. Ennek a célnak a hatékonyságáról annyit, hogy 2004 januárjában a megváltozott munkaképességűeknek mindössze 13 százaléka, csupán 49 ezer fogyatékkal élő volt foglalkoztatva valamilyen formában. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy ezen az arányon mindenképpen változtatni kell. Mindent el kell követ ni annak érdekében, hogy az a fogyatékkal élő, aki képes és akar napi 46 órát dolgozni, annak ezt a lehetőséget biztosítani kellene.
