Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. június 21 (159. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter:
11 Tisztelt Képvi selőtársaim! Kedves Honfitársaim! Mai ülésnapunkat egy szomorú megemlékezéssel kezdjük. Gyászol nemzetünk, elesett fiát gyászolja a magyar nép, hiszen mély megrendüléssel értesültünk mindannyian arról, hogy magyar katona is áldozatá ul esett az iraki konfliktusnak. Mély megrendüléssel és értetlen fájdalommal. Igen, értetlent mondtam, mert évtizedeken át megkímélte népünket a gondviselés attól, hogy háborús veszteségről kelljen beszélnünk. Ez most mégis valóságos tartalmat kapott, most , itt a XXI. század hajnalán. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Képviselőtársaim! Megadom a szót elsőként Juhász Ferenc honvédelmi miniszter úrnak, aki napirend előtti felszólalását e tárgyban kívánja megtenni. Miniszter úr! JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter : Köztársasági Elnök Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy Richárdra, a Magyar Honvédség szerződéses szakaszvezetőjére, hősi halottunkra emlékezünk. Eg y 27 éves zagyvarékasi katonára, aki hazájától több ezer kilométerre aljas, gyáva merényletben vesztette életét. A merénylet nemcsak az ő fiatal életének vetett véget, de megölte tíz hónapja táplált reményeinket is, hogy gyorsan sikerül a nemzetközi erőkne k stabilizálni a helyzetet, hogy a magyar szállító zászlóalj feladatát súlyos véráldozat nélkül teljesítheti. Tudtuk, hogy a Magyar Honvédség legveszélyesebb küldetésére indul Irakba. Tudtuk, hogy nagy a kockázat, ezért mindent, amit emberileg, szakmailag meg lehetett tenni katonáink biztonságáért, azt megtettük. Közel egy éven keresztül legjobb tudásunk, felkészültségünk, a katonaszerencse és a gondviselés megóvott bennünket a tragédiától. Közel egy éven keresztül. A zászlóalj kiküldését az Országgyűlés sz inte egyhangúlag szavazta meg, azért, mert fontosnak tartottuk feladatunkat: az ENSZ BT határozata alapján Magyarország részvételét a stabilizációban, a terrorizmus elleni küzdelemben, az iraki helyzet normalizálásában. A misszió összeállításakor olyan sza kfeladatot, a szállítást választottuk, amely demonstrálja, hogy a fegyveres akciókban a Magyar Honvédséget nem akarjuk, s nem fogjuk Irakban alkalmazni. Tisztelt Ház! Tíz hónap alatt kétszer jártam alHillahban, és személyesen is meggyőződhettem arról, hog y a koalíciós erő katonáinak nagyon nehéz feladat jutott osztályrészül: állandó feszültségben, gyakori támadások és veszélyek között végzik munkájukat. Láttam, hallottam, ahogy értetlenül fogadják az otthoni híreket, a kérdéseket. Ők nap mint nap látják az emberek ezreit, akiknek élete a koalíció katonáinak munkájától függ, hogy lesze mit enniük, hogy kinyite az iskola, hogy működike a kórház, vane áram és víz. És tudják, tudták azt is, hogy nem ezek az emberek törnek az életükre, nem alHillah lakói, n em az iraki nép, hanem gyáva terroristák, akiknek jobb az anarchia, mint a rend, akiknek nem számít, lengyel, lett, spanyol, magyar vagy éppen saját vérükből való az áldozat, csak az számít, hogy nagyobb legyen a fenyegetettség, a félelem, a rettegés. A ka tonáinkat nem a fegyveres harc veszélyezteti, hanem a vak véletlen. Az ellenség gyáva és arctalan, nem mutatkozik meg. Amit látunk belőle, az csak egy elhagyott táska, nejlonszatyor, egy gazdátlan autó vagy földhányás az út mentén, ami bármikor levegőbe re pülhet. A szerteszét repülő repeszek ellen nem lehet védekezni. De ahogy bajtársai nem hagyták ott a bajban Nagy Richárdot, hanem mindent megtettek, ami csak lehetséges volt, hogy mentsék az életét, úgy mi sem hagyhatjuk cserben a többi nemzetet, és a fela datot sem, amit magunkra vállaltunk. Nem lehet megfutamodni nejlonzacskók, földhányások elől. Nem hagyható, hogy a terroristák úgy érezzék, meghátrálásra kényszerítenek minket. Tisztelettel adózom az iraki magyar szállító zászlóalj minden katonájának. A bi zonytalan helyzetben nekik van a legtöbb félnivalójuk, mégsem kérte még egyikük sem, hogy hazajöhessen.