Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. június 7 (157. szám) - Tóth Károly (MSZP) - a belügyminiszterhez - “Kivételes helyzetben a gyanúsított” címmel - TÓTH KÁROLY (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: - ELNÖK (Mandur László):
4162 Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tóth Károly, az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni a belügyminiszter asszonynak: “Kivételes helyzetben a gyanúsított” címmel. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. TÓTH KÁROL Y (MSZP) : Elnök Úr! Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! Új stílus honosodott meg Magyarországon: a gyanúsítottak diktálnak az ügyészségnek. Zárójelben megjegyzem: remélem, Debrecenben nem így lesz. Tehát diktálnak az ügyészségnek. Egy: csak előttük teszne k tanúvallomást - mondják. Kettő: csak előzetes alku után tesznek tanúvallomást. Három: csak akkor tesznek tanúvallomást, ha követeléseiket teljesítik. Elsőként Rejtő E. Tibor a bankügyben alkudozott, valamit mondott, ma már házi őrizetben sincs. Most Kulc sár Attilán a sor. Először elment, megmondta, mit kér, hogy vallomást tegyen, utána vallomást tett, az ügyvédje közölte, hogy sikeres volt a vallomástétel. Azt gondolom, csak az igazságtartalmát tekintve, komolytalan, ha egy csalássorozatban részt vett szé lhámossal vádalkut kötnek - a vádalkut idézőjelbe tettem - az igazság tartalmára. Természetesen úgy történt minden esetben a meghallgatás, hogy a rendőrséget kihagyták, törvényesen, de nem tisztességes megoldásként. Csak kérdezem: zavarták volna a rendőrök az alku folyamatát? Szeretném megkérdezni a miniszter asszonyt: helyesnek tartjae, hogy ismételten nehéz helyzetbe hozták a rendőrséget, gyengítve a rendőrségbe vetett bizalmat? Csak mellékesen szeretném megjegyezni: vett közben az ügyészség egy új BMW 7 30as csodagépkocsit felújítási alapból, nyilván azért, mert ugyanilyenje van Rejtőnek, s ha Kulcsárt és Rejtőt legközelebb hívni akarják, akkor a nekik megfelelő színvonalú gépkocsit tudjanak értük küldeni. Egyébként másra nem használják, ott őrzik a gará zsban. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kérdésre Lamperth Mónika belügyminiszter asszony válaszol. Parancsoljon! DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Úr! É n is olvastam a sajtóban, hogy ebben az ügyben állítólag a gyanúsított megsértődött a rendőrségre, mert az odacsalta egy helyszínre Bécsben, ahol azután az osztrák rendőrök elfogták, tehát a magyar rendőrség hozzájárult ahhoz, hogy a gyanúsítottat elfogják . Nos, én azt gondolom, ha ez az újsághír igaz, hogy azért sértődött meg, mert a rendőrség teszi a dolgát és elfogja a bűnözőt, akkor azt gondolom, az rendben van, hogy a rendőrség ezt tette, hiszen ez a dolga. Én meg vagyok győződve arról, hogy mind a ren dőrségnek, mind az ügyészségnek érdekében áll az, hogy a nyomozó hatóságok úgy működjenek együtt, hogy az a lehető leghatékonyabb legyen, és ebben bizony a gyanúsítottak ilyen módon való magatartása, azt hiszem, hogy felülvizsgálatra szorul. Tehát elemezni kell, értékelni kell, hogy jóe az a gyakorlat, hogy a gyanúsított dönti el, hogy hol tesz vallomást. Azért az elég lehetetlen helyzetbe hozza a nyomozó hatóságokat, tehát erről nem a gyanúsítottnak, hanem a nyomozó hatóságoknak kellene dönteniük. Ugyanis úgy a rendőrség, mint az ügyészség érdekelt abban, hogy a nyomozati eljárások és a nyomozás hatékony legyen. Tehát én azt gondolom, hogy a nyomozó hatóságokba vetett közbizalom szempontjából fontos, hogy ezt a gyakorlatot, ami hozzáteszem, egykét esetben fordult elő, talán nem is nevezhető ilyen módon gyakorlatnak, de mégis, ezeket a jelzéseket érdemes értékelni, felülvizsgálni az országos főkapitánynak, a legfőbb ügyész úrnak akár együttesen is, hogy hogyan tudnak úgy együttműködni, hogy az a leginkább a nyomozó hatóságok, illetve a beléjük vetett közbizalom megerősítését szolgálja. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, belügyminiszter asszony. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő úrnak.
