Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 8 (129. szám) - Az ülés megnyitása - Az Országgyűlés alelnökének köszöntője nőnap alkalmából - ELNÖK (Mandur László):
850 Az ülés megnyitása Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 8. ülésnapja 2004. március 8án, hétfőn (13.04 óra - Elnök: Mandur László Jegyzők: Balogh László és Béki Gabriella) Az Országgyűlés alelnökének köszöntője nőnap alkalmából ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a mai jeles napon, ezen alkalomból, mielőtt munkánkat megkezdenénk, megkülönbö ztetett szeretettel és tisztelettel köszöntsem hölgy képviselőtársaimat és minden hölgy honfitársunkat Magyarországon: dédnagymamákat, nagymamákat, édesanyákat, feleségeket, élettársakat, barátnőket, nagylányokat és kicsi lányokat egyaránt a nőnap alkalmáb ól. (Taps.) Március 8a szocialista tradícióból ered, ám mára pártsemlegessé vált, a nők ünnepévé és kissé a férfiúi lelkiismeretfurdalás napjává is. Mert elége, ha a nőkről mint szebbik nemről szólunk, mikor annyi más értéket hordoznak kétségtelen széps égükön kívül? Vajon gondolunke a nőnapon kívül is elégszer arra, hogy születésünktől életünk végéig, utolsó pillanatunkig mit köszönhetünk a nőknek, édesanyáknak, óvó néniknek, tanító néniknek, szerelmestársainknak, akik életet adnak majd gyermekeinknek. Vajon eszünkbe jut, hogy a gyengébb nem mennyi időt és mennyi erőt tud adni a férfiaknak egyegy válságos pillanatban? Emlékezhetünk rá, ha visszagondolunk a viharos XX. századra, hogy mit álltak ki, gyakran nehéz férfimunkát is végezve az asszonyok, mentv e, fenntartva családot, kisebbnagyobb közösségeket, nemzetet. A nők kulturális, jogi, politikai emancipációjáért hosszú harcot vívtak a nők (Zaj.) és ennek a harcnak bizony sok országban még a mai napig sincs vége. Nálunk jogilag és formálisan biztosított az egyenjogúság, de a közéletben, a munka világában és a családi otthonokban sajnos sok helyen ez még mindig nem valósult meg. Örülünk annak, hogy a parlamentben, az önkormányzatokban, a gazdaságban, a kulturális és tudományos életben egyre jelentősebb sz erepet visznek napjainkban is a nők. Örülünk, hogy hazánkban immár nem számít csodának, nem számít kuriózumnak az, hogy politikai szerepet is vállalnak a nők, nem úgy, mint hajdanán Slachta Margit vagy Kéthly Anna szerepe volt. Ám nem tudom, eszünkbe jutot te, hogy a nők biológiai órája némileg másképpen jár, mint a férfiaké, és ezért gyakran kerülnek nehezen elviselhető választások elé. Gondolom, erről a modern világban mind többször előforduló próbatételekről nem kell részletesebben szólnom, tudják - főle g férfitársaim - azt, hogy miről is van itt szó, és mire is gondolunk most. Férfiként és törvényhozóként azonban kétségeim vannak, hogy tettünk, teszünke eleget azért, hogy a nők teljes életet élhessenek, és egyúttal megfelelhessenek munkájuk, hivatásuk k ihívásainak is. Tettünke eleget azért, hogy a munkahelyeken megszűnjön a mindennapi nemi diszkrimináció, és végre megvalósuljon az egyenlő munkáért egyenlő bér elve? A teljes élet és a kihívásoknak való megfelelés terén nemcsak a törvényhozásnak, de az eg ész férfitársadalomnak is van tennivalója, hiszen ehhez fontos feltétel a családi életben való közteherviselés is. Szeretném hinni, hogy férfitársaim többsége nemcsak az obligát virágcsokorral tudja le a mai napon, március 8án a nők iránti szeretetét és s egít asszonyának, hanem ez ki fog tartani a jelen év hátralévő napjaiban is.
