Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - Jelentés az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló bizottság munkájáról, valamint az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló bizottság munkájáról szóló jelentés elfogadásáról és a szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
823 Köszönöm, elnök úr. Ha nincs jó önkormányzati iskola a közelben, ahogy fogalmazott Tatai képviselő úr, és egy szülő ar ra kényszerül, hogy egyházi iskolába írassa a gyermekét, akkor itt sérül a lelkiismereti szabadsága. Ebből, ha jól értem, az következik, hogy akkor csinálni kell egy önkormányzati iskolát. Semmi kifogásom nincsen az ilyen irányú elképzelések ellen, ha több iskola van, az csak jó. Amire viszont reagálni szeretnék. Az államtitkár úr említette a PISAfelmérést, szeretném megjegyezni, hogy van egy másik nemzetközi felmérés is, a PIRLS, az meg teljesen más eredményt hoz ki. Ha két, nemzetközi sztenderdek szerint működő felmérést… (Szabados Tamás: Nem is beszéltem róla, képviselő úr!) De ez egy példa volt, államtitkár úr említette, ez egy példa, hogyan lehet mérni. Én is említem, van egy PIRLS is, mind a kettő Magyarországra vonatkozik, és egymással teljesen, szög esen eltérő eredményt hoznak ki. Ez az, ami engem továbbra is aggaszt, hogy mi lesz az a kritériumrendszer, amivel bármit is lehet korrekt módon, tisztességesen mérni, ha Magyarországra vonatkozóan nemzetközi szabványok szerint két mérési forma két különbö ző eredményt hoz. Ezt tessék nekem megmondani, államtitkár úr, mert ha ilyen bizonytalan helyzetekben összekötjük a teljesítményt és a finanszírozást, akkor itt valahol valami nagy disznóság fog történni, valahol az igazságosság komolyan sérü l. Azt gondolom, ez nagyonnagyon veszélyes dolog. És ha már ott tartunk, hogy pedagógiai hozzáadott érték és hasonló szépségek, tudom, mi ez, államtitkár úr. Egy dolgot azért szeretnék megjegyezni: abba kellene hagyni a nagy pedagógiai kísérletezéseket. C sak hogy mondjak egy konkrét példát: a képolvasásos tanítási módszer, amit valami nagy nóvumként találtak ki valamikor a nyolcvanas évek közepe táján, na ez az, ami totális csőd. Szépen vissza kellett térni a szótagolva történő olvasáshoz, mind a mai napig működik, higgye el, államtitkár úr, működik, a képolvasás meg befuccsolt. Körülbelül röviden ennyit. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felhívnám a tisztelt képviselő urak figyelmét - úgy látom, hölgy most nem tartózkodik a teremben , hogy ne mélyül jünk el ilyen általános oktatási és pedagógiai kérdésekben, hanem koncentráljunk a jelentésben, illetve a határozati javaslatban foglaltakra, mert végtelen hosszú ez a téma, én ezt értem. Úgyhogy kérem szépen erre visszatérni. Kétperces felszólalásra megad om a szót Szabó Zoltánnak, a Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon! DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Én visszatérnék arra a kérdésre, bár szerintem az államtitkár úr nem a PISAfelmérésről, hanem éppen az azzal szemben készült je lentésről, a PIRLSjelentésről beszélt, hogy abban mértek ilyesmit, de most nem is ez a lényeg. Pedagógiailag lehet mérni az iskola teljesítményét, én ezt elfogadom, bár tudni nem tudom, mert pedagógiai végzettségem nincsen. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, tisztelt képviselőtársaim, hogy az élet méri ezeknek az iskoláknak a teljesítményét. Az az iskola, ahova nem jár más gyerek, csak aki a közvetlen közelében lakik, és a szüleinek nincs elég pénze arra, hogy máshová vigye iskolába, az az iskola be csukásra érett. Függetlenül attól, hogy öt gyerek jár oda vagy ötszáz. Az az iskola, ahonnan öt éve nem vettek fel középiskolába egyetlen gyereket sem, az az iskola becsukásra érett. Ezek az iskolák a szegénység, az elmaradottság, az elnyomorodás, a szegre gáció melegágyai, ezek az iskolák arról szólnak, hogy konzerváljuk azokat a társadalmi állapotokat, amelyeket fel kellene számolni. Az ilyen iskola, teljesen függetlenül attól, hogy hány tanulóval működik, nem működhet tovább, mert úgy gondolom, hogy a Mag yar Köztársaság szégyene, függetlenül attól, hogy a parlamenti patkó ezen az oldalán ülünk vagy azon az oldalán ülünk, közös szégyenünk az, hogy ilyen iskolákat fenntartunk, finanszírozunk. Nem azért, mert ellenségei vagyunk a falusi kisiskoláknak, hanem m ert ellenségei vagyunk annak, hogy a gyerekek 810 vagy 12 évi tanulás után ugyanolyan módon
