Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZABADOS TAMÁS oktatási minisztériumi államtitkár:
764 Ami az “ingyenes tankönyv - nem ingyenes tankönyv” vitát illeti, hadd mondjam el, én úgy gondolom, hogy annak a kormánynak nincs szégyenkeznivalója senki előtt, sem a választók, még kevésbé az ellenzék előtt, amelyik 3,2 milliárdról 7,7 milliárdra növelte az ingyenes tankönyvre fordított ellátást. Ami a dolog érdemi részét illeti, szeretnék néhány dologra reagálni. Úgy gondolo m, hogy azok az érdemi észrevételek, amelyek itt a kormánypárti és az ellenzéki képviselőtársaim részéről elhangzottak, megfontolásra érdemesek. Tanulmányozni fogjuk azokat a módosító javaslatokat, amelyek érdemiek voltak. Tanulmányozni fogjuk annak a hatá sát is, hogy valóban alkotmányossági aggályai vannake annak, hogy ennyi adatot kell közölni. Én is úgy gondolom magánemberként, hogy nem kell ennyi adatot közölni. Azért érdekes dolog az, amikor azt hallom két ellenzéki képviselőtársam szájából, hogy az e gyik azt mondja, hogy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényjavaslat túl szabadpiaci - ezt Lezsák Sándor képviselőtársam állította , ugyanakkor Horváth János képviselőtársam azt mondta, hogy monopolista, ami tökéletesen ellentmond egymásnak. Én úgy gondol om, hogy ha két ennyire eltérő módon lehet egy törvényjavaslatot értelmezni, akkor az a törvényjavaslat elég jó lehet. Gyakorlatilag azt tudom mondani, hogy én a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényjavaslat kapcsán más érdemi észrevételt nem hallottam. Egy érdemi észrevételt hallottam, mégpedig kormánypárti szájból, hogy egy egyoldalú nyilatkozat is legyen elegendő ahhoz, hogy valaki kaphasson ingyenesen tankönyvet - ezt meg fogjuk vizsgálni. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnö ke foglalja el.) (17.00) Nem tudom, kiálljae a törvényesség próbáját, ez majd ki fog derülni a módosító javaslatoknál. Ami a titoktartási passzust illeti: hála istennek, most konszenzus alakult ki ebben a témában. Úgy gondolom, a Fidesz, amely pártként az első olvasatban mereven elutasította a titoktartási passzust, és úgy gondolta, hogy nem lehet semmifajta titoktartási kötelezettség tanár és szülő között, ma ettől a merev álláspontjától, hála istennek, megszabadult. Úgy gondolom, attól a túldoktrinér, tú lszabályozott álláspontunktól szabadultunk meg, amely azt gondolta, egy gyereknek - akár egy nyolcéves gyereknek - írásbeli nyilatkozatot kell tennie, hogy a titoktartás alól felmentést kapjon a tanár. Úgy gondolom, most kialakult egy olyan szabályozás, am ely mindkét fél számára, de főleg a magyartanárok, a szülők és a diákok számára jó. Ami bánatom, illetve talán szomorúságom van ebben a vitában, hogy itt minden olyan dolog előkerült, ami jellemzi a mai politikai életet: a szembenállás. Sokszor holtvágányr a tévedtünk, sokszor olyan dologról vitatkoztunk, ami nem tartozik a törvényre. Úgy gondolom, nem lenne hiábavaló a kormányoldalnak és az ellenzéknek néha olyan fórumokon - nem csak a parlamentben - találkozni, ahol elmondhatjuk egymásnak a véleményünket. Úgy gondolom, ez a törvény alkalmas lehetett volna arra, hogy bemutassuk, néhány dologban egyet tudunk érteni a patkó mindkét oldalán; a szakmának ezt bemutathattuk volna. Mert végső soron mi történt itt, képviselőtársaim? Az, hogy alapvetően egyetértünk e bben a törvényjavaslatban. Nem volt lényegi változtatásra igény, a kisebb módosításokra a kormány nyitott. Úgy gondolom, itt be lehetett volna azt mutatni, hogy ha mély szakmai kérdésekről van szó, akkor igenis, politikai állásfoglalástól függetlenül egyet tudunk érteni. Én még most is optimista vagyok. Úgy gondolom, erre majd a részletes vitában teszünk egy újabb kísérletet, s remélem, akkor tévutak nélkül, egy kicsit egyenesvonalúbban és jobban bemutatva azt a szakmai akaratot, ami mindkét oldalon jelen v an - nevezetesen, a jobb törvényi szabályozást a tankönyvpiac rendjében és jobb törvényi szabályozást a titoktartás terén , és úgy gondolom, akkor a szakma előtt is, a magyar társadalom előtt is a magyar politika emelni fogja a tekintélyét. Köszönöm szépe n az észrevételeket. Még egyszer azt mondom: tanulmányozni fogjuk a módosító javaslatokat, és a részletes vita kapcsán még kifejtjük majd a véleményünket.
