Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter):
755 Köszönöm szépen, elnök úr. Egy ponton vitába kell szálljak TataiTóth András képviselőtársammal. Mi erről és az összes többi ígéretünkről nem úgy fogunk elszámolni, ahogyan a Fidesz s zámolt el a 7 százalékos gazdasági növekedés ígéretével, hanem tisztességesen és korrekten, akkor, amikor erre sor kerül; 2006ban, akkor, amikor a ciklus letelik, és amikor el kell számolnunk azzal, hogy mit tettünk, és mit nem tettünk meg abból, amit meg ígértünk. Tisztelt Képviselő Úr! Ha ez lesz a módja, akkor levélben fogunk a választópolgárhoz fordulni ezzel az elszámolással, de mi ki fogjuk fizetni a postaköltséget. (Derültség az MSZP soraiban.) Ami az igénylés vagy nem igénylés kérdését illeti, én va lami hasonlót tudok mondani, mint TataiTóth András. Pósán képviselő úr említette, hogy ha csak igénylésen múlik, akkor mindenki ingyen fogja kapni. Tisztelt Képviselő Úr! Én négy évig, mint egyszer már mondtam, egy budapesti kerület, Erzsébetváros polgárm estere voltam. Bevezettük az ingyenes tankönyvet, és úgy gondoltuk, hogy azok, akik nem szorulnak rá, ne kapják ingyen. Ezért aztán még csak nem is az igényléshez mint módszerhez folyamodtunk, hanem ahhoz, hogy mindenki megkapta a tankönyveket ingyen, ámde a szülőknek egy levélben egy csekket küldtünk azzal, hogy ha úgy gondolja, akkor fizesse be az árát, vagy fizessen be belőle annyit, amennyit úgy gondol, hogy kellene. Meg tetszik lepődni, képviselő úr, igen sok pénz jött be ebből. Igen sok szülő volt, ak i azt mondta, hogy ő nem szorul rá arra, hogy az ő gyereke ingyen tankönyvet kapjon, ő ennek kifizeti az árát vagy legalábbis részben. Nem olyan rosszak az emberek, képviselő úr, mint ön gondolja. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Lezsák Sándoré a szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bocsássa meg nekem, hogy az adatvédelmi aggályoknál maradok, ugyanis a megszólalások számomra azt bizonyítják, hogy van hel ye a vitának ebben a Házban, és a vitának lehet még eredménye is. Szabó Zoltán képviselő úr jelezte, hogy felülvizsgálják a törvény idevonatkozó passzusát. Azért álltam fel, mert Gusztos Péter jelzett valamit, amit igazán nem értek. Tehát egy könyv fölkerü l a tankönyvlistára, ez azt jelenti, hogy az állami költségvetésből támogatni fogják a nyomtatását, megjelentetését, tehát nem annyiba kerül, mintha egy könyvesboltban forgalmazott könyv lenne, olcsóbb lesz. Ezekre az adatokra talán azért van szükség - jel ezte , nehogy valaki kettő, három vagy öt könyvet bevásároljon, legalábbis most leegyszerűsítve erre gondolok. De itt a törvénytervezet arról beszél, van egy mondat: az iskolai tankönyvellátás megszervezése az iskola feladata. Ha most ezeket a gondolatoka t összeillesztem, akkor tulajdonképpen arról van szó, hogy az iskola megszervezi a tankönyvellátást, ő birtokában van azoknak az adatoknak, hogy ki kapott tankönyvet, államilag támogatott könyveket, munkafüzeteket; és ha netán elmegy a papa a könyvesboltba , és vesz még egy könyvet, akkor vagy az történik, hogy neki be kell jelenteni az adatait, és akkor rá fognak jönni a központi adatbázis alapján, hogy még a telefonszám is azonos, tehát, hogy kétszer, háromszor vagy ötször vette igénybe ezt az államilag tá mogatott tankönyvvásárlási lehetőséget, vagy egyáltalán, hogy fog ez működni. (16.20) Tehát most arról van szó, hogy a tankönyves boltokban az el nem adott könyveket nem vásárolhatják meg azon az áron, vagy pedig drágábbak lesznek azok a könyvek ott, a tan könyves boltban? Soksok kérdést fölvet, és szerettem volna, ha az államtitkár úr erre reagálna. ELNÖK (Harrach Péter) : TataiTóth Andrásnak adom meg a szót.
