Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
744 Köszönöm. Pósán képviselő úr feltett egy kérdést, hogy miért fontos ezt közalapítványi f ormában működtetni. Erre meglehetősen egyszerű a válasz: azért, mert az SZDSZ a hozzá közel álló klientúrát így tudja finanszírozni. Ezért nem az MTA egyik tudományos csoportját kérte fel, ezért nem az egyetemhez fordult - ez a lehetőség arra, hogy Gerő An drást és társait állami közpénzekből finanszírozzuk. Azt hiszem, ezt elég sokan tudjuk a teremben, kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim egyaránt. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : TataiTóth András következik, két percben . TATAITÓTH ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én azt javaslom Révész Máriusz úrnak, hogy túlságosan részletesen talán ne menjünk bele a klientúraépítés rejtelmeibe. Elfogadom, hogy a Fidesz ebben nagyobb szakértelemmel rende lkezik, mint mi magunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Talán visszatérhetünk a tankönyvpiac rendjéhez. Most egy tízperces felszólalás következik, Horváth János képviselő úrnak adom meg a szót. DR. HORVÁTH JÁN OS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvény címe azzal kezdődik, hogy: a tankönyvpiac rendjéről... Ehhez szeretnék hozzászólni, noha igen sokra értékelem azt, amit hallottam és tanultam az ezzel összefüggő és nem összefüggő, más felszólalásokból is. Néha prédikáltunk egymásnak, néha etikai és más dolgokat is idehoztak képviselőtársaim - jól van, úgy látszik, a parlament ilyet is tesz. Mégis, visszatérve a tankönyvpiac rendjére, illetve ahhoz ragaszkodva, engedtessék meg, tisztelt Országgyűlés, hogy ennek a témának egyetlenegy vetületével foglalkozzak. Nem azért, mert a többi nem fontos, hiszen hallottuk, nagyon érdekes és tanulságos volt Pánczél képviselő úr hozzászólása, vagy én igen hasznosnak találtam, és tanultam abból, amilyen adatokat Rózsa képviselő úr az előbb elmondott. Mégis, maga a tankönyvpiac, mint egy intézmény, mint egy mechanizmus a központi téma, legalábbis azt szeretném, ha ennek a törvénynek ez lenne a témája, hogy tankönyvekkel ellátjuk az ifjakat, az iskolákban a diákokat. Hogyan történik ez? Nyilván nem vagyunk megelégedve vele, régóta kísérletezünk, és most úgy gondoljuk, hogy ezen van javítanivaló, és tudjuk is, hogyan tesszük. Nos, tegyük! Én is egyetértek azzal, hogy vannak üdvözlendő, kívánatos javaslatai, províziói az előttünk lévő törvényjavaslatnak, amit a kormány idehozott. Ugyanakkor vannak olyanok benne, amik módosításra, javításra vagy kigyomlálásra, kinyesegetésre ítéltetnének, vagy legalábbis javasolom, hogy mérlegeljük így. Nevezetesen azt látom hi ányosságnak és ellentmondásnak ebben a törvényjavaslatban, úgy általában, hogy a decentralizálás, a döntéshozás felől a központosítás felé halad, és a szabadpiacnak azt a szerepét, amit jól képes elvégezni, még ezen a piacon is, azt is csökkenti, és a mono pólium felé tereli a piacot. A monopólium felé tereli, ami bizonyos iparágakban talán kívánatos, azonban nem mindenütt. Szeretnék néhány szót szólni erről, anélkül, hogy félreértésre adjak okot. Nem olyan piaci rendszert javasolok ebben az iparágban, amely ik konfúziót okozhat, de vannak erre elég jó tapasztalatok szerte a világban. Ezekkel a gondolatokkal nyújtottam be egy törvényjavaslatot, aminek néhány mondatát felolvasnám itt, hogy aztán azokat kommentáljam a felszólalásom hátralévő perceiben. Azt javasolom, tisztelt Országgyűlés, hogy: az oktatási miniszter felelőssége előmozdítani a tankönyvellátás rendszerének olyan formálódását, hogy a tankönyvpiac résztvevői optimális szerepet vállaljanak a döntéshozatal és a lebonyolítás folyamatában. Ezen szándékkal a miniszter bátorítson
