Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Ékes József (MDF) - az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterhez - “Valós-e a krónikus orvoshiány?” címmel - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - ÉKES JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
72 Igen, elnök úr, elfogadom, és egyben köszönöm a szót. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : A képviselő urat illeti a szó. ÉKES JÓZSEF (MDF) : Tisztelt Államtitkár Asszony! Az utóbbi időben az orvostá rsadalmat egyfajta tisztességtelen támadás érte - gondolok azokra, akik tisztességesen, becsületesen végzik a munkájukat , és egyre többen döntenek amellett, hogy külföldön vállalnak munkát. Egy vasárnapi tévéműsorban az MSZP frakcióvezető asszonya azt mo ndta, hogy az a miniszter, amelyik nem tudja megoldani, hogy éjjel tizenegy órakor a mentő a Pista bácsiért ki tudjon menni a településre, mondjon le a miniszteri állásáról. Én félek attól, hogy a mentő ki fog tudni menni, csak a krónikus orvoshiány miatt egyre több kórházi osztály kerül veszélybe, és talán nem lesz, aki esetleg a Pista bácsit majd kezelni fogja a kórházban. Tudvalevő az, hogy az Európai Unió tagországai egyfajta munkaerő szabad áramlási korlátokat alkalmaznak, de ez nem vonatkozik azon hiá nyszakmákra, mint például az orvosok, ápolók, betegápolók, nővérek kérdése. Az utóbbi időben egyre több osztrák, norvég, svéd kórházban lehet magyar hangot hallani; ez nem véletlen, egész Európában megbecsült a magyar orvosi tevékenység, és nagyon szívesen látják bármelyik nyugateurópai kórházban akár az orvost, akár a nővért, akár az ápolót. Ezért is szeretném a kérdésemet úgy feltenni és megfogalmazni, hogy milyen lépéseket kíván tenni a tárca a krónikus orvoshiány megelőzésére. Ezt teszem fel azért is, mert tudvalevő, hogy ha Magyarország május 1je után csatlakozik az Unióhoz, a mostani mozgás meg fog kétszereződni, háromszorozódni, és ha az orvostársadalmat, a tisztességesen dolgozó, működő orvosokat továbbra is olyan negatív erkölcsi támadás éri, akko r a kedvüket is elvesztik, amellett, hogy a fizetésük sem arányos az Európai Unió hasonló beosztású orvosaiéval. Tehát még egyszer szeretném a kérdést megerősíteni és feltenni: mit kíván tenni a tárca ennek érdekében? ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : A kérdésre Vojnik Mária államtitkár asszony adja meg a választ. Parancsoljon, államtitkár asszony! DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ön azt a kérdést tette fel a tárca vezetésének, hogy valóse a krónikus orvoshiány. Mivel ez a kérdése, azt gondolom, rendkívül fontos, ezért engedje meg, hogy az eredeti formában feltett kérdésére válaszoljak. Igen, valós a krónikus orvoshiány. Ezt a kérdést évek óta tudjuk, tu dta mindenki, aki szembe akart nézni ezzel a problémával. A krónikus orvoshiány mindig is megvolt, miközben az orvosok és egészségügyi dolgozók száma az elmúlt évtizedben lassan növekedett, de krónikusan megmaradt az orvoshiány néhány hiányszakmában. Ezek, eredetileg azt mondtuk, azok a szakmák, ahol nincs paraszolvencia. Ezek voltak a patológus, a radiológus, az aneszteziológus, a labororvos. Majd ez a szakmánkénti hiány mindenki számára jól látható módon, olyan módon is jelentkezett, hogy megjelent a krón ikus orvoshiány bizonyos területeken. Ma azt mondhatjuk, hogy bármilyen furcsa is, hiszen mindig arról beszélünk, hogy nincsenek egészségügyi szakdolgozók, hogy miközben az egészségügyi szakdolgozói hiány a szakmában valamelyest mérséklődött az átlagosan 5 0 százalékos béremelés eredményeképpen, a krónikus orvoshiány megmaradt, ma körülbelül minden tizenkettediktizenharmadik orvos egy középtávon, tehát ameddig az újonnan képzettek beléphetnek ebbe a rendszerbe, gyakorlatilag eléri a rá irányadó nyugdíjkorha tárt. Ezért a megoldás csak közös lehet, és néhány vázlatpontban a következő egy percben szeretnék erre válaszolni.
