Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz):
710 fogják hívni, ha nem sorkatonaságnak, hanem nemzetőrségnek fogják, vagy szeretnék önök ezt hívni, ettől a dolog lényege semmit sem változna, sem a hatékonyságát, se m a népszerűségét tekintve. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Nyitray András képviselő úrnak, Fidesz. NYITRAY ANDRÁS (Fidesz) : A türelem erényét tu dtam gyakorolni, nem gondoltam volna, hogy egy óra hosszát kell várnom arra, hogy elmondhassam a felszólalásom, de megteszem, annál is biztosabban röviden, mert rövidesen mennünk kell bizottsági ülésre. Nagyon sajnálom, hogy bizottsági elnök úr elment, mer t eredetileg neki is szerettem volna címezni, amit mondok, de azért röviden elmondom, hogy amikor én a hangnemet kifogásoltam, akkor egyrészt tettem kivételt is, másrészt én nem a négypárti egyeztetés hangneméről beszélek, annál is kevésbé, mert azon nem v ettem részt. Azt viszont továbbra is fenntartom, hogy a honvédelmi kormányzat bizonyos képviselőire, mi több, még a bizottság egyes kormánypárti tagjaira is a lekezelő és nyegle, kioktató stílus sajnos jellemző, tisztelet a kivételnek, és a jelenlevők, aki k itt vannak, mind kivételek, a jelen nem levőkről beszélek most, de nem azért, mert nincsenek itt. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) A konszenzusról is szó esett, és én azt gondolom, ez egy kulcsszó, és a politikai engedmény ebben az értelemben szinte szinonimája ennek. Csakhogy a politikai engedmények, a konszenzus megszületéséhez alapvetően - mint arra az egyik felszólaló is utalt, bár nem ebben az összefüggésben - szándék is szükséges. Ami ebben a konkrét témában a szándék létét vagy nem létét illet i, én felelősséggel állítom, hogy nem volt ez idáig szándék. Lehet, hogy ezután lesz, én ezt nagy örömmel venném, majd meglátjuk a módosító javaslatok elfogadásánál, de én azt hiszem, értem, hogy eddig miért nem volt szándék, hiszen a politikai engedmények et én a politikai kis színes kavicsoknak is szoktam mondani; és ahogy a gyerekek se szeretik, ha a kedvenc színes kavicsukat a másik megtapossa, hát így a politikai erőknek is vannak bizonyos prioritásaik, bizonyos kedvenc témáik, és nem nagyon szeretik, h a a másik folyton ezeket tapossa. Most itt lehet élcelődni, lehet mindenféle szamárságnak titulálni is akár - én megengedem - a nemzetőrség elképzelését, és itt éppen jelen nem levők politikai és egyéni ambícióit ostorozni hihetetlen nagy vehemenciával, az onban azok a gondolatok, amelyeket itt néhány képviselőtársam elmondott, amelyek egyszerűen arról szóltak, hogy aki akar, akinek van ilyen szándéka - higgyék el, van olyan fiatalember, aki szeretne bizonyos katonai ismereteket megszerezni , annak legyen l ehetősége, és az valóban ne legyen egy teljesen vakra, semmibe vezető dolog, hanem annak tartalma is legyen, hiszen csak azért, hogy valaki pusztán az idejét töltse, nem megy el ide. Ígérem a tisztelt kormánypárti képviselőknek, hogy rövidesen fognak talál kozni egy olyan ellenzéki javaslattal, amely lehetővé tenné azt, amit Mécs képviselő úr felvetett, hogy aki akar, önként is elsajátíthassa a katonai ismeretek alapjait. Igen ám, de azért vigyázzanak egy pillanatra, ez nem ugyanaz, mint az önkéntes honvéd s zolgálata, mert itt nem meghatározott időre és nem hivatásszerűen bevonuló vagy bevonulni szándékozóról van szó, hanem arról a ritka állatfajtáról, megengedem, akiben van egyfajta hazafias érzelem, szeretne fölkészülni, szeretné megszerezni az alapvető ism ereteket, és ezért az életéből hajlandó lenne kvázi ingyen és bérmentve három hónapot föláldozni, hogy ezt megszerezze. Erre az új rendszerben egyszerűen nem lesz lehetőség. Nem lesz lehetőség, és ezt a lehetőséget, amennyiben a kormánypárti képviselők - é s egy már van, akit Mécs Imrének hívnak - támogatják, hogy legyen ilyen lehetőség, akkor a dolog rendeződni fog a lovagiasság szabályai szerint, és egy lépéssel közelebb kerültünk a konszenzus felé. De azért itt még, ha csak a mostani elutasított javaslato kat nézzük, van egynéhány dolog, amiben, úgy tűnik, kevés a fogadókészség. Nevezetesen, itt van mindjárt a nemzetőrség kérdése, de ezt most vegyük le a napirendről, mert erről beszéltem a megfelelő módon, illetve abban az összefüggésben,
