Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KÖRÖMI ATTILA (Fidesz):
700 kezdve, hogy eldöntötte az ország, átál l az önkéntes professzionális haderőre, míg az biztonságosan működni tudott, egészen más biztonságpolitikai környezetben egyébként. Ez az országgyűlési határozat egységben volt az alkotmánnyal, mert azt mondta, hogy az ország katonai védelmének biztosítása a Magyar Honvédség feladata, valamint kollektív védelmi feladatainak végrehajtása. A most benyújtott országgyűlési határozati javaslat álláspontom szerint néhány, de igen jelentős pontban tér el attól, amely jelenleg hatályban van. Ezek pedig a következők . Azzal, hogy önök szövegszerűen is lemondanak a Magyar Honvédség önálló katonai védelmi képességéről az ország biztonsága tekintetében, mindenképpen megpróbálják kikezdeni az alkotmányt. Erre egyébként önök maguk tesznek utalást, hiszen az előterjesztésük végén azt írják, mert önök is érzik, hogy ekörül azért problémák lehetnek, hogy az Országgyűlés felhívja a kormányt, hogy sok egyéb más teendője mellett, különös tekintettel az alkotmány módosítását készítse elő az országgyűlési határozat végrehajtása tek intetében. (12.00) Magyarul: ismét ahhoz a fondorlatos cselhez nyúlnak, hogy megpróbálnak egy országgyűlési határozatot áterőltetni feles többséggel a parlamenten, majd amikor ehhez az alkotmányt módosítani kell - mert önök mondják az előterjesztésben, hog y ez szükséges , akkor majd az ellenzéket megpróbálják olyan helyzetbe hozni, nyilván a megfelelő médiatöbbséggel megtámogatva, hogy azt a képet fessék le az ellenzékről, aki már egy korábban elfogadott országgyűlési határozati javaslathoz nem hajlandó az alkotmányt módosítani. Azt gondolom, megérte volna legalább olyan hosszú egyeztetést lefolytatni, mint amit annak idején, a polgári kormány idején lefolytattunk önökkel, és vélhetően helyesebb lett volna az alkotmánymódosítással együtt idehozni az országg yűlési határozati javaslatot. Ez persze még nem azt jelenti, hogy a jelenlegi egyeztetési folyamatban, és itt a vitában köztünk meglévő véleménykülönbségeket olyan könnyű lett volna eltüntetni az egyeztetések során, hiszen nagyon lényeges elemekben lépnek önök vissza az előterjesztett anyagban. Ilyen visszalépés az, hogy feladják a területvédelmet, kikerült a nemzetőrség felállításának lehetősége az anyagból, amelyet egyébként szintén Karsai Péter képviselő úr nagyon világosan elmondott, hogy ha már erőltet ik az önkéntes, professzionális haderő létrehozását, ha már erőltetik a szövetségesi rendszeren sokszor túlmutató, valamiféle homályos elvárásoknak való megfelelést, akkor éppen a haza védelmének biztonsága - egy váratlan helyzet esetére - bizony, megkövet elné, indokolttá tehetné a nemzetőrség létrehozását, mert ez lehet az az erő, amely megfelelő időt biztosítva számára a saját fejlődéséhez, alkalmas lehet arra, hogy kiváltsa a sorozott hadsereg jelenleg az ország számára biztosított védelmi képességeit. S zerintünk ez egy jelentős visszalépés. Megszüntetik a tüzérséget mint fegyvernemet és mint kultúrát. Itt csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy ha az Amerikai Egyesült Államok hadseregének nincs tüzérsége, akkor az iraki háború bizonyára nem oda jut e l a mai pillanatig, ahová eljutott, és nem olyan sebességgel, amilyen sebességgel képes volt az Egyesült Államok ezt a háborút megvívni a szövetségeseivel együtt. Két dandárnyira zsugorítják a Magyar Honvédséget, amelyre természetesen az önök válasza az, h ogy tíz évig nincs reális veszélye annak, hogy Magyarországot külső fenyegetés érné. Ezzel szemben, államtitkár úr, az önök által készített védelmi felülvizsgálati anyagban, amelyről már a bizottsági ülésen is volt szó, talán az a mondat idézhető, hiszen m ár többször elhangzott nyilvánosan, az önök szakértői írják le, hogy a Magyar Köztársaság Európa biztonságpolitikai határának mentén fekszik a mai napig. Ha olyan biztosan kijelenthető, hogy Magyarországot semmiféle külső fenyegetés nem érheti a közeljövőb en, és ez legyen így, akkor miért van annyi békefenntartó a Balkánon, akkor miért kell a Zengőre lokátorállomást telepíteni, vagy ha kell, akkor miért nem hajlandó a tárca legalább ezen lokátorállomás telepítésének újragondolását akár a parlamenti bizottsá gok előtt végigvinni? Ha ekkora biztonságban vagyunk, akkor miért nem lehetséges az, hogy a honvédelemre rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat egy lassabb fejlesztési ütemben, mondjuk, a 61/2000es határozatban
