Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NYITRAY ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
687 alapvetően teljesen más, mint egy hagyományos hadviselés, tehát a honvédség szokásos alkalmazásai a terrorizmus kihívásainak kezelésére többékevésbé alkalmatlanok. A terrorizmus elleni küzdelemben amúgy is szokás azt mondani, hogy más egyéb államigazgatási és állami szervezetek működése, azok megfelelő alkalmazása sokkal inkább hatékony és használható, mint a honvédség, de való igaz, hogy vannak ennek a küzdelemnek katonai vonatkozásai. Félreértés ne essék, nem arra gondolok, amikor egy ország - kis, közepes vagy szuperhatalmak egyaránt - úgy dönt, hogy megtámad egy másik országot hagyományos fegyveres módon. Megint nem használok erőteljesebb, de a helyzetnek és az akciónak sokkal megfelelőbb definíciót. Tehát külső támadással terroristának vélt módon vagy valóságosan is úgy - ezt hagyjuk nyitva - egy országot megtámadnak. Nem erre gondolok elsősorban, hanem arra, hogy a terrorizmusnak az a napi gyakorlata, amely egy országot fenyegethet - például a szeptember 11i támadás formájában, vagy egy kisebb súlyú, mégis nagy feltűnést keltő repülő gépeltérítésben, vagy egy kiemelt objektum megtámadásában, és sorolhatnánk tovább, de nem érdemes a részletekbe belemenni , nos, az ez ellen való küzdelemnek is egy része tartozhat bizonyos honvédelmi kötelezettségek vagy feladatok közé. Az általam ismer t szakértők, szakirodalmárok szerint végül is a terrorizmus elleni küzdelemre a honvédelem területén három szempontból lehet fölkészülni, három fő szempont van, ami alapján ez a küzdelem reális és a befektetett anyagi erőforrásokkal arányosan hatékony. Ez nagyon fontos műszaki fejlesztést, olyan típusú eszközök alkalmazását és rendszeresítését igényli, amivel maguk a cselekmények részben felderíthetők, vagy ha elkövetik őket, akkor azok a tevékenységek nyomon követhetők és kontroll alatt tarthatók, amelyek e cselekmény során megvalósulnak. A másik az, hogy olyan arra alkalmas technikai eszközökkel felszerelt katonai rendszerek működjenek az országban, amelyek az elhárításra és a visszaverésre alkalmasak. S mindezt alátámasztja - ezt talán elsőként illett vol na mondani - egy nagyon komoly és felkészült hírszerzés. Bizonyos okok miatt erről nem akarok többet beszélni, mert ez már egy sikamlós talaja annak, ahol az embernek nem célszerű mindent elmondania, amit tud, de egy biztos, hogy arról, ami előttünk van, e zekről a képességekről, ezekről a fölkészülésekről szó sem esik, még csak utalás sem történik rájuk. Azt is megmondom önöknek, hogy miért nem. Azért nem, mert azt hisszük, de legalábbis azt próbáljuk - bocsánat, mi nem , a kormányzati oldal azt igyekszik elhitetni az ország és a világ közvéleményével, hogy a terrorizmus elleni küzdelem valójában azzal egyenlő, hogy elküldünk a világ közelebbi vagy távolabbi tájaira néhány katonát. Most már, miután a korlátozások és a maximalizálás kérdését egy elegánsnak a ligha mondható mozdulattal lesöpörték az egyeztetés napirendjéről - mint erre államtitkár úr is volt szíves utalni , gyakorlatilag ahogy jónak látja az illetékes kormány vagy az illetékes parlamenti többség, annyi embert küldünk a világ valamely tájára ki segítő, karhatalmi, békefenntartó, szállító, meg az isten tudja még, mi minden feladatra, ami tulajdonképpen a terrorizmus elleni - ha klasszikus értelemben a háború katonai részét akarom meghatározni - küzdelemben a legjobb esetben is csak egyfajta kisegí tő, kiszolgáló feladatot jelent, semmiképpen nem egyfajta határozott, erőteljes, és ha úgy tetszik, offenzív föllépést. Azt kell mondanom zárójelben, hála istennek, mert jól néznénk ki, ha momentán még ez is célja lenne a kormányzatnak, hogy ugyanezt külfö ldi missziókban is meg tudja valósítani, mert azzal aztán teljessé válna az az egyébként tendencia jelleggel jól nyomon követhető szándék, hogy a Magyar Honvédség, ezáltal a Magyar Köztársaság polgárai által befizetett adóbevételnek a Magyar Honvédség műkö dtetésére, fönntartására szolgáló valamennyi anyagi erőforrásnak, valamennyi humán erőforrásnak, ami a katonákat jelenti, és valamennyi technikai erőforrásnak, ami ezekhez rendelkezésre áll, a lehető legnagyobb mértékű, a külföldi missziók, úgynevezett szö vetségesi feladatok teljesítésére való felhasználását célozza meg. (10.50) Ez a tervezet egyébként, változatlanul állítom: erről szól.
