Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GRÁF JÓZSEF (MSZP):
665 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Közeledik a tavasz, mert folynak a gazdatüntetések - mondták viccesen azok, akik nem értik, nem érzik a saját bőrükö n az ágazat gondjait és problémáit. A helyzet ilyenné válásának vannak politikai és gazdasági okai. A politikai az, hogy a négyéves választási ciklusokban gondolkodó pártok egyike sem vállalta fel igazán, hogy kidolgozzon egy több évtizedre szóló vidék- és agrárpolitikát. Ez alól talán csak a Hornkormány szerény próbálkozása a kivétel az agrárgazdaságról szóló fejlesztési törvénnyel. De akkor már látszottak a minden eddiginél erősebb politikai megosztottság jelei, már mélyültek az árkok, ennek végrehajtásá ra nem került sor. Nem volt igazán politikai bátorság ahhoz, hogy szembenézzünk a modern, versenyképes mezőgazdaság igényeivel, azzal a versennyel, ami már európai méretű, de hamarosan számunkra is világméretűvé válik. A szakmailag teljesen elhibázott kárp ótláshoz még sok, csak a pillanatnyi szavazatszerzést célzó intézkedés jött, a földtörvény módosítgatása, az üzletrészek meggondolatlan kivásárlása, az agrárprivatizáció során a feldolgozók és alapanyagtermelők teljes szétválása, és még sorolhatnám a gond okat. Talán nem véletlen, hogy mind a gazdálkodók, mind a kormány kérte a pártok önmérsékletét, távolmaradását az eseményektől. Az új kormány nagy lendülettel próbálta csökkenteni az ágazat lemaradását. Első lépésben végrehajtott egy adóskonszolidációt, am i lélegzethez juttatta a gazdákat. Jelentős segítséget adott a vetélytársainktól elmaradó műszaki színvonal fejlesztésére. Soha ennyi géptámogatás nem jutott a gazdáknak, és gőzerővel kezdte meg kiépíteni az elődei által elszabotált EUs csatlakozási intéz ményrendszert, ami alapja annak, hogy a közösségi támogatásokat le tudjuk hívni. De ezek a kétségtelenül jó lépések sem tudták ellensúlyozni a negatívumokat, el kellett szenvednünk az évszázad aszályát, világpiaci recessziót az élelmiszerek terén, és olyan év elé nézünk mi, gazdálkodók, amikor át kell térnünk az Európai Unió utófinanszírozási rendszerére, azaz egy teljes évig ellátatlanul maradtak volna a gazdák. Példátlan mértékű felvásárlásiársüllyedés következett be az állattenyésztés szinte minden fron tján: sertés, tej, baromfi csak a töredékét érte az előállítási költségének. Az ágazat szereplői, a termelők, feldolgozók, kereskedők ismét egymás ellen fordultak, és ebben a harcban, mint annyiszor, ismét a leggyengébb láncszem, a termelő veszített. A kor mány erős prés alá került, a szocialista frakcióból is érték támadások. De nemcsak kritizáltunk, hanem dolgoztunk is. A megegyezés alapelemeire már készültek a tüntetések előtti módosító javaslatok. Elkéstünk, a gazdák - élve a világ összes gazdájának érde kérvényesítő gyakorlatával - az utakra vonultak. Ez kétségtelenül felgyorsította az eseményeket. A frakció álláspontja mindig következetes és egyértelmű volt: soha nem vontuk kétségbe a követelések döntő többségének jogosságát, hiszen többen dolgozunk évti zedek óta ebben a szakmában, és érezzük a súlyos helyzetet. Ha a kérésnek eleget téve, túl közel nem is mentünk a tüntetéshez, de egyértelműen segítettük az egyezség megszületését. Óriási erőfeszítéseknek köszönhető, hogy létrejött az alku, és erről az alk uról azt kell mondanunk, hogy felelős emberek, felelős szervezetek, felelős kormány közötti egyezség született. Rossz elgondolni, hogy mi lett volna, ha nem születik meg ez az egyezség, körülbelül 1520 ezer termelő sorsa vált volna reménytelenné, és az ál lamháztartás bevételei is csökkentek volna adó formájában, és lényegesen nőtt volna a szociális juttatások és járadékok felé való igény. Azt gondoljuk, hogy tehát a tüntetésekben mind a kormány, mind a gazdák nagyon felelősen döntöttek, és jó egyezség szül etett. Ebben az egyezségben megoldódott a gazdák előfinanszírozási problémája a 8 ezer forint/hektárral, egy kicsit segített az egyezség a tej 68 forintos irányárával és a 4 forintos támogatással, a tejkvóta 2 forintjával, az agrárberuházásokra visszaigény elhető áfával, a családi gazdaságok kötelmeinek a feloldásával, a sertésenkénti 2 ezer forintos termeléssel; ezek mindmind olyan lépések, amelyek a jövőt segítik elő. Megoldódtake az agrárium gondjai? Nyilvánvalóan nem, ez folyamatos, mindennapi munkát i gényel a patkó minden oldalán részt vevő pártok agrárszakértői részéről, a kormány részéről és a felelősen gondolkodó gazdák részéről.
