Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - Jelentés a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2002. évben megtett kormányzati intézkedésekről, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vi... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ARATÓ GERGELY, az oktatási és tudományos bizottság előadója:
482 megfordul: ez nem az én ku pém. Erre a kalauz választ ad neki: uram, azóta már mozdonyt és mozdonyvezetőt is cseréltünk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt további felszólalóknak adnám meg a szót, tisztelettel köszöntöm az Országgyűlés ülésén a gyermek- és ifjúsági szervezetek képviselőit, akik figyelemmel kísérik a munkánkat. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Hozzászólásra következik Arató Gergely úr, az oktatási bizottság előadója. ARATÓ GERGELY , az oktatási és tudományos bizottság előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az oktatási bizottság többségi véleményének előadójaként nehéz helyzetben vagyok, hiszen miniszter úr maga is expozéjában részletesen és a bizottság többségi véleményév el egyező módon foglalkozott a jelentés oktatást, képzést, tudástőkét érintő részével. A bizottság többségi véleménye osztotta a jelentésnek azt a fajta megközelítését, amely szerint az oktatási rendszer, az oktatás jelenlegi működése két szempontból is ko moly deficitet mutat fel. Az egyik szempont ezek közül a versenyképesség, a megfelelő, szakképzett, felkészült, egészséges nemzedékek kibocsátása a társadalomba. Azt látjuk, hogy ma a magyar gazdaság egyik legnagyobb hátránya az, hogy nem áll rendelkezésre a megfelelő, versenyképes munkaerő. Azt látjuk, hogy ma is vannak az oktatásnak olyan területei, ahonnan közvetlenül a munkapiaci irodákba, a munkanélküliségbe lépnek ki a tanulók. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az iskolarendszer ma nem csökkenti, hanem g yakran növeli a társadalmi különbségeket. Azt látjuk, hogy hiába az iskolák és pedagógusok elkötelezettsége és áldozatvállalása, ma az oktatási rendszerben gyakran nem szűkülnek, hanem mélyülnek és tágulnak a szakadékok. Hadd mondjak ehhez én is néhány bes zédes adatot a jelentésből. A csak szakképzettséget adó iskolarendszerbe 45 százaléka kerül be az általános iskolát végzett szülők gyermekeinek és 5 százaléka a diplomás szülők gyermekeinek, ugyanakkor a diplomás szülők gyermekei közül 94 százalék a felsőo ktatás felé tudja folytatni az útját. Világos a kép: újratermelődnek az egyenlőtlenségek, a társadalmi különbségek. Meg lehet fogni ezt más oldalról is. Ha településszerkezet szerint vizsgáljuk a továbbtanulást, akkor azt tapasztaljuk, hogy az úgynevezett elit egyetemekre egy Budapestről származó diáknak ötször nagyobb esélye van bekerülni, mint egy kistelepülésről jövő diáknak. Tehetségtelenebbek a kistelepülésen élő gyerekek? Én ezt nem hiszem. Az oktatási rendszerben, a motiválásban vannak a problémák. Érdemes megnézni úgynevezett kulcsképességeket, azokat a képességeket is, amelyek ma már szinte elengedhetetlenül szükségesek a munkaerőpiacon való megfeleléshez, a sikeres karrierhez, sikeres életkezdéshez. Nagyon tanulságos szám, hogy ma a gimnáziumok 9 százalékában az egyetemi felvételre jelentkező diákoknak több mint száz százaléka rendelkezik nyelvvizsgával. Ez nem elírás, arról van szó, hogy a nyelvvizsgák száma több, mint a diákok száz százaléka, tehát a diákoknak egy jelentős része már két nyelvvizs gával tud továbbtanulni; ugyanakkor a gimnáziumok 13 százalékában a 20 százalékot sem éri el ez az arány; ugyanakkor a szakközépiskolák 64 százaléka nem képes a diákok 20 százaléka számára sem megadni ezt az esélyt. Világos tehát, hogy a közoktatásban, az ifjúságpolitikában lényeges váltásra van szükség. Világos az, hogy ha azt akarjuk, hogy egy sikeres nemzedék álljon előttünk, ha azt akarjuk, hogy az ország fejlődhessen, ha azt akarjuk, hogy menjünk előre a kiművelt emberfők által, akkor ehhez szükség van arra, hogy szembenézzünk az oktatási rendszer problémáival, azokkal a gondokkal, amelyek feszítik ezt a rendszert. A mi bizottságunk is örömmel üdvözölte azt, hogy a jelentés fókuszában ebben az évben a roma fiatalok vannak, de megdöbbenve láttuk immár a felmérések tükrében is azt, hogy ma a közoktatási rendszer, még egyszer mondom, sok pedagógus, iskola áldozatvállalása és szakszerű munkája ellenére sem képes gyorsító, esélyteremtő tereppé válni a roma fiatalok többsége számára sem.
