Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - A 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
470 hogy a magántulajdonra épülő és a magántulajdonosok versenyére épülő polgári társadalmat építjük, hogy ennek van itt az ideje, és azt gondolom, hogy ebben igenis helye van annak, hogy adott esetben pri vatizálunk, helye van annak, hogy ne tekintsük axiómának, hogy az állami tulajdon eleve jobb, mint a magántulajdon. Nyilván az a fontos itt, amire Devánszkiné képviselő asszony is utalt, hogy nem eleve a magántulajdon bevonása a probléma, hanem azt kell ok osan végiggondolni és egyre nagyobb rutinnal és előrelátással, hogy milyen módon szabályozzuk ezeket a magántulajdonosokat, milyen módon szabályozzuk az állami és a magántulajdon együttműködését, milyen szerződésekben milyen kötelezettségeket vállalunk. De meggyőződésem, hogy ezt jól csinálva sokkal több hasznát látjuk a privatizációnak, mint kárát. S meggyőződésem az is, hogy nem véletlenül került sor a nyolcvanas évek végén a rendszerváltásra, mert az a hiedelem vagy az a hit megdőlt, hogy az állami tulaj don feltétlenül jobban működik, és jobban szolgálja a résztvevők érdekeit, mint a magántulajdon. Sokféle dolog hangzott el. Azt gondolom, hogy számomra koncepcionálisan a legnagyobb gyönyörűséget azért Mécs képviselő úr megszólalása jelentette, aki abbéli meggyőződését fejezte ki, hogy azokat kellene támogatni, akik igénybe veszik az autópályát, tehát kvázi a használó számára kell fizetni. Elindult a fantáziám, és elgondoltam, hogy ki lehetne terjeszteni ezt a logikát, és akkor mondjuk, a telefonhasználókat kellene megfizetni azért, hogy telefont használnak, nem pedig a közutakat rombolják autóba pattanva és környezetet szennyezve, elutazva valahová, hogy elmondják a véleményüket errőlarról vagy beszélgessenek ismerőseikkel. Gondolom, mindenki vég nélkül tu dná folytatni ezt a sort, hogy milyen szép új világ lehetne ebből. Én kissé nehéznek látom ennek a megvalósíthatóságát, és ha szabad visszautalnom arra a mai vitában hangsúlyos elemre, hogy a finanszírozási háttere hogyan néz ki az előttünk lévő javaslatna k, érdekelne az is, hogy milyen lelkesen fizetnék az emberek a többletadót azok számára, akik az autópályát használják, hogy még kaphassanak érte egy kis kiegészítést, hogy ezt a jótéteményt megteszik állampolgártársaikkal, hogy autópályán közlekednek. Teh át értem én, ez szép, de egyelőre nem látszik arrafelé haladni a történelmi trend, hogy ezek a technikák megvalósulnának bármelyik országban, akár Európában, akár Európán kívül. Azt gondolom, hogy egyelőre ilyen földhöz ragadtabb módon nem haszontalan, hog yha ragaszkodunk a szolgáltatásellenszolgáltatás értékarányosságához, a szolgáltatásért fizetendő díjhoz, ahhoz, hogy többletszolgáltatásért többletdíjfizetés járul, és azt gondolom, hogy nehéz lenne cáfolni, hogy az autópálya önmagában többletszolgáltatá st nyújt az embereknek vagy az igénybe vevőknek. Mindig azon volt csak a vita és a kérdés, hogy ezt a költséget milyen arányban osszuk meg, szétterítve az összes adófizető állampolgár között, illetve az utat konkrétan használók között; milyen technikával, milyen arányban kerüljön megosztásra ez a többletszolgáltatásért fizetendő díj. Amiben egyszerűen csak tévedés van szerintem: itt aggodalmaskodtak néhányan, hogy az M5ös után fizetendő rendelkezésre állási díj majd az ÚFCE forrásait csökkenti. Igen, lehet , hogy technikailag a költségvetésben az ÚFCE soron fog megjelenni, amiből nem következik, hogy a jelenlegi előirányzat érintetlenül hagyásával, tehát a jelenlegi elhatározott beruházások megnyirbálásából lenne finanszírozva. Ez a jövő év feladata, hogy ho gyan lesz a költségvetési törvénybe illesztve, és gondolom, közösen bízunk benne, hogy úgy lesz, hogy ennek a forrása is ott lesz, nemcsak a feladat. Voltak olyan panaszok is, hogy az európai integrációs bizottság nem tárgyalta az előterjesztést. Azt gondo lom, hogy erről nem az előterjesztő tehet. Az Országgyűlés minden bizottságának és bizottsági elnökének szíve joga eldönteni a házbizottság előtt, hogy kíváne tárgyalni egy előterjesztést a bizottságban vagy nem. Én nem bántam volna, ha ez megtörténik. Az előbbi finanszírozási problémához hasonló felvetés volt, hogy a térségi vasutak költségeit, finanszírozását hogyan lehetne az egyébként is - és itt sok jelzővel illetett - rossz anyagi helyzetben lévő önkormányzatokra hárítani. Megint csak azt mondom, hog y a jelen pillanatban is az állam termelési támogatás címén finanszírozza a vasút közszolgáltatói tevékenységeit, és nyilvánvaló, hogy
