Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - A 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - RÁKOS TIBOR (Fidesz):
448 segítség ére, segítsék azt a nagyon komoly érdeket, hogy ez a kikötő ott a fennálló törvények értelmében is megvalósuljon. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Rákos Tibor képviselő úrnak, a Fidesz képviselő csoportjából. RÁKOS TIBOR (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Úr! Csongrád megye megválasztott képviselőjeként a határozati javaslat délalföldi régiót érintő részéhez, az M5ös autópálya ügyéhez monda nám el a véleményemet. Ha röviden áttekintjük eddigi viharos múltját, nem tévedünk akkor, ha azt állítjuk, hogy ismét felidézhetjük azt a mondást, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Hiszen az első kormányzat azon döntésével, hogy az a utópálya megépítésének a költségeit a koncesszorra hárítva, koncessziós szerződés keretében igyekezett az állami költségvetést tehermentesíteni, továbbá, hogy a szerződést 35 évre kötve az autópálya használóival, az e régióban élőkkel szerette volna megfiz ettetni az autópályaépítés és működtetés költségeit, híven bizonyítja ezt. Ma már látjuk, hogy ez a szép idea hova vezetett: arcpirítóan drága autópályadíjhoz, és az ebből egyenesen következő autópályakihasználatlansághoz, amely talán még dühítőbb, mint maga a díjtétel. Az MSZPSZDSZ által alkotott következő kormányzat azon törekvése dicséretesnek nevezhető, hogy mérsékelni szerette volna a díjak emelkedését, és hogy valamilyen beleszólási lehetőséget is biztosítson az államnak, ezért a szerződés módosít ását kezdeményezte. Az infláció mértékével és az évi maximum két alkalommal történő díjemelés leszorításáért, a szerződő félnek ezen célok eléréséért nagy árat kell mindannyiunknak, adófizetőknek fizetnünk. (13.20) Egyrészt hozzájárulhatunk a veszteségesen működő AKA Rt. veszteségének a csökkentéséhez, sőt, zárójelben jegyzem meg, tisztes nyereséget biztosítva az AKÁnak, minden gazdasági kockázat nélkül, néhány tízmilliárd forinttal. Továbbá vállaltuk, hogy alternatív, más megoldást jelentő utat nem építte tünk ezen úttal párhuzamosan, hasonló nyomvonalon. Ez a nehéz örökség várt a polgári kormányzatra, amely igyekezett is tiszta szívvel, a szorult helyzetben is racionális döntést hozni az M5ös ügyében, mint ahogy tette ezt az M1es ügyében, ahol határozott an az adófizetők és az ott élők érdekeit harmóniába hozva döntött a csődbe ment, M1es társaságot üzemeltető cég megvásárlásáról. De az AKA Rt.vel nem sikerült dűlőre jutnia a szándéka és akarata ellenére sem. Így érkeztünk el a most regnáló MSZPSZDSZ ve zette kormányzat javaslataihoz. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ennek a vidéknek a legnagyobb problémája megoldásához keresi a kormányzat a megoldást egy nem túl könnyű partnerrel, az AKA Rt.vel, hiszen a monopolhelyzetét végletekig védi a szabályosan kötö tt szerződésre hivatkozva. Itt hívnám fel a figyelmüket, hogy jogállamiságunk, köztársaságunk kiteljesedését bizonyította a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága jogerős ítéletében, amikor kimondta, hogy egy Tocsik Márta nevezetű ügyvédnővel kötött szerző dés nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközik, azaz ezen szerződés semmisségi jogkövetkezményét vonja maga után a polgári törvénykönyv 200. § (2) bekezdése alapján. Még mielőtt azt gondolnák, hogy tocsikolni szeretnék, megnyugtatom önöket, hogy nem teszem ezt, ha nem megkérdezem, hogy önök szerint erkölcsöse az AKA Rt. gazdasági magatartása, amely szerint a hitelekből megépített autópálya költségeire hivatkozva, semmilyen gazdasági kockázatot természetesen nem vállalva - hiszen az államot kötelezi a szerződés a me gegyezett nyereség kiegészítésére , az autópálya közelében élőket nap, mint nap kíméletlenül megsarcolja az EUt is megszégyenítő mértékű autópályadíjjal, komoly versenyhátrányt okozva ezzel az itt élő embereknek, gazdálkodó szervezeteknek, vállalkozásokn ak.
