Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - A 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - NÉMETH ZSOLT (MDF): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
440 forrásigény. A légi közlekedésnél 202 milliárd lenne a forrásigény, elsősor ban EU- és magántőkebefektetésből. Tehát csak azt akarom mondani, hogy az nem igaz, hogy nincs költségkalkuláció; itt van, táblázatosan feldolgozva. Ha ezt megvalósítjuk, ez az igényszintje, ahhoz ennyi pénz kell. Ez benne van. Ami valóban nincs benne - d e hát erről vitatkoztunk , az bármiféle költségvetési elkötelezettség, hogy ez a pénz ilyen éves bontásban rendelkezésre áll. De ez nem ennek a lépcsőfoknak a feladata - erről is szóltam már az előbbiekben. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszö nöm. Kétperces felszólalásra Németh Zsolt képviselő urat illeti a szó, az MDF képviselőcsoportjából. NÉMETH ZSOLT (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Manninger Jenő képviselőtársam a multinacionális cégek érdekeiről a kivitelezés területén beszélt. Nézz ük meg ezt, hogy vajon az üzemeltetés területén hogy működik. A hasonló színű kormányzat idején megtörtént energiaprivatizáció tapasztalatait, ha fölemlíthetném: ezelőtt tíz évvel a kisvárosban, ahol élek, Vasváron legalább két ember volt, akinek a hátára az volt fölírva, hogy Édász - Északdunántúli Áramszolgáltató , aztán rá két évre vagy néhány évre kellett menni a szomszédos Körmendre, aztán Szombathelyre, mert csak ott lehetett elintézni valamit, aztán Győrbe. Most karácsony előtt, szenteste fölhívtam a szolgáltatót - Pécs csörgött ki a telefonon. Ha ezt a fajta fejlődési ütemet akarjuk majd a közútkezelők esetén is látni, azt a fajta profitérdeket, ami itt megjelenik, és a szolgáltatást igénybe vevőtől való távolság növekedését, akkor ezt az utat kell járni. Én egyébként kevésbé aggódom az elmaradt fejlesztések miatt; bízom abban, hogy kormánypárti képviselőtársaim a lehető legnagyobb fejlesztést fogják kikényszeríteni saját kormányukból. Sokkal jobban aggódom a visszafordíthatatlan folyamatok miatt; o lyan privatizációk miatt, amelyek után ezt nem lehet visszacsinálni. Azt kérem, hogy ehhez ne adjunk felhatalmazást. Csak el is bizonytalanít az országgyűlési határozati javaslat: ha ezt megszavazom, akkor ezzel igent mondok erre a folyamatra? Erre kellene válaszolni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Kétperces felszólalásra Fónagy János képviselő urat illeti a szó, a Fidesz képviselőcsoportjából. DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz) : Kösz önöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, hogy a ma délelőtt elhangzott ellenzéki hozzászólások meggyőzték a kormánypártokat arról, hogy a témát fontosnak tartjuk, és alapcélkitűzéseiben támogatandónak. Ami a probléma, és amiről tula jdonképpen itt az elmúlt fél órában szó esett, az, hogy egy hosszabb távú elképzeléshez, koncepcióhoz bizalom kell. S mit tagadjam, ez a bizalom hiányzik belőlünk. Hiányzik belőlünk, mert két évvel ezelőtt azt hallottuk, hogy 800 kilométer autópálya fog ép ülni, és amikor ezt fölhánytorgatjuk, akkor mindenki mosolyogva néz ránk, hogy csak nem vettük komolyan. Mi úgy gondoltuk, hogy komolyan lehet és kell venni. Amikor azt hallottuk, hogy megoldják az M5ös egyébként tíz éve húzódó problémáját, akkor ezt támo gattuk, fölálltunk itt a Házban is, és biztosítottuk a kormányt arról, hogy amit az ellenzék ebben az ügyben támogatásként egyáltalán meg tud adni, azt megadja. Ehhez képest mit kell látnunk? Hogy egy tízéves probléma helyett csinálnak újabb problémákat 2527 évre. Tehát egyszerűen nem látjuk az ilyenkor deklarált szándék és a megvalósuláshoz szükséges akarat közötti összhangot. Emiatt vagyunk bizonytalanok, és emiatt nem érezzük azt a
