Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
400 Istvánnak a felszólalása, amely nélkülözte a tényeket, és több esetben in kább a múlttal foglalkozott, valószínűleg azért, hogy ne kelljen a jelen és a jövő kérdéseire koncentrálnia. Ha megengedi, képviselő úr, hadd térjek ki itt három dologra, ami az ön beszédében is elhangzott. Az egyik a jegybank éles támadása. Úgy tűnik, hog y a kormány és a szocialista frakció között munkamegosztás van: miközben a kormány békülékeny hangokat üt meg, ezenközben önökre hárul az, hogy a jegybank elnökét és magát a jegybank intézményét is folyamatosan támadják. De ha már említette, hadd mondjam e l, hogy az a 6 százalékos valutagyengülés, ami tavaly év végén bekövetkezett, kamatemelés nélkül nyilván valutaválságba sodorta volna az országot, és akkor ezzel a pénzügyminiszter és a miniszterelnök is egyetértett. (Göndör István közbeszól.) Tévedett ak kor is, amikor arról beszélt, hogy az előző kormány belső fogyasztásélénkítő gazdaságpolitikát alkalmazott. Tisztelt Képviselő Úr! Beruházásélénkítő politikát vitt, ellentétben a Medgyessykormánnyal, amely a hangsúlyt elsősorban a belső fogyasztás gerjesz tésére tette, miközben a világgazdasági recesszió elhúzódott. A harmadik ilyen tévedése volt az infláció kérdése. Tisztelt képviselő úr, tisztelt kormánypárti képviselők, 6,6 százalék volt az infláció mértéke januárban, miközben 6,3 volt a nyugdíjak emelés e. A nyugdíjasok tehát ma finanszírozzák ennek a költségvetésnek a hiányát. Azt kell mondanom, hogy az infláció felpörgése a bérből élők, a nyugdíjasok jövedelmének megadóztatását jelenti. Furcsa volt számunkra az is, hogy a megszólaló kormánytagok is több esetben téves számokat, tényeket idéztek. Nem Németh Imrére akarok kitérni, hiszen a gazdatüntetés a nyilvánosság előtt is cáfolja az általa elmondott sikerpropagandát. De Burány Sándor munkaügyi miniszterre hadd térjek ki két pontban. Egyrészt nem felel meg a valóságnak, hogy a most mért munkanélküliségi ráta a legalacsonyabb 1992 óta. Ezzel szemben a valóság az, hogy 2001 szeptembere és novembere között volt alacsonyabb a munkanélküliségi ráta, 5,5 százalék. Most kezd ehhez az értékhez közelíteni a jelen legi mutató. Ugyancsak nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a kormányváltás óta 84 ezer emberrel több dolgozik az országban. Ezzel szemben a valóság az, hogy a tényleges szám több mint 20 ezerrel kevesebb az elhangzottnál. Alapvető szakmai követelmény l enne, hogy a KSH úgynevezett háromhavi mozgó átlagát az előző év hasonló időszakával érdemes összehasonlítani. Burány Sándor miniszter úr sajnos ennek a szakmai szempontnak nem tett eleget. Szezonális mutatókat kevert ide, a parlament elé, összehasonlítva 2002. májusi és 2003. decemberi számokat, ami nyilván fölveti annak kérdését, hogy milyen manipuláció történik a munkanélküliségi mutatókkal. És végül a pénzügyminiszter úr beszédére is hadd térjek ki. Mindenképpen pozitívuma volt a beszédnek, hogy nem eml ítette azt a gyermeteg vádat, amit a miniszterelnök úr az elmúlt időszakban többször elmondott, hogy milyen súlyos örökséget vett át a mostani kormány. Ez az állítás egyrészt rossz fényt vet a kormányzati apparátusra; két év kellett ahhoz, hogy képbe kerül jenek, tisztelt államtitkár úr - nem tartom valószínűnek. Másrészt meg nem igaz, hiszen Medgyessy Péternek jól kellett tudnia, hogy 20022003ban több mint 700 milliárd forint többletet költöttek el az államháztartáson belül. Nekünk ezekről a vádakról az j ut eszünkbe, amikor a Murphytörvényt szokták idézni, hogy aki mosolyog akkor, amikor rosszra fordulnak a dolgok, az már tudja, hogy kire kenje az egészet. Úgy tűnik, hogy Medgyessy Péter már mosolyog, az emberek sajnos még nem. Pozitívuma volt a miniszter úr beszédének az, hogy a gazdasági élet, a piac szereplői számára pozitív dolgokat mondott, ugyanakkor hiányzott a tartalom. Hosszú időn keresztül nyilván nem lehet azt csinálni, hogy csak a csomagolásra koncentrálnak, tisztelt államtitkár úr. Reméljük, n agyon hamarosan elkövetkezik az az időszak, amikor a csomagolást kibontva már konkrét árut találunk ebben a dobozban. Ugyanis a piac szereplői megelőlegeztek egy bizalmat, de ez a bizalom napról napra fogy; ha nem születnek konkrét döntések és konkrét prog ramok, konkrét koncepció arra, hogy mi történjen a magyar gazdasággal, akkor ez a bizalom erodálódhat.
