Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az adatvédelmi biztos 2003. évi beszámolója, valamint az adatvédelmi biztos beszámolójának elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
3959 egy bizonytalan adatfogalomra építve azt mondja a törvény, hogy a szem élyhez fűződő vagy azzal kapcsolatba hozható adat a személyes adat. Itt érezzük, hogy hatványozottan nem tudjuk, hogy miről van szó, és ebből rengeteg probléma adódik, ugyanakkor az emberi lét, a társadalmi lét pedig azt igényli, hogy minél tö bb adatot tudjunk meg a társadalomról, egymásról, másokról. Tehát egyrészt támogatni kell, hogy minél több adatot az emberek megtudjanak egymásról, másrészt védeni kell azokat az adatokat, amelyek szorosan valakinek a személyiségéhez tartoznak, és amelyekn ek a megismerése csakis az illető engedélyével lehetséges. Az összes konfliktus ennek a tisztázatlanságából adódik, egy rendkívül széles bizonytalansági mező van. Az adatvédelmi biztosnak is kettős feladata van a törvény szerint, és ez a kettő homlokegyene st ellenkező jellegű látszólag, holott dialektikus egységben van az emberi mivoltunkból adódóan: az egyik esetben védenie kell a személyhez fűződő adatokat, másrészt elő kell segíteni, hogy az adatokból minél többet megismerjünk. Várat magára ennek a kérdé skörnek a tisztázása. A másik ilyen problémakör pedig, amire Fodor Gábor már fölhívta a figyelmet, a bizottsági személyes meghallgatások kérdésköre. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy 1990 óta, amióta az újkori parlamentarizmusunk létezik, a Harmadik Köztársaság létezik, valamennyi bizottsági meghallgatás nem volt alkotmányos, ezért mulasztásban van az Országgyűlés, hogy nem hozza meg az erre vonatkozó jogszabályokat. Probléma az is, amit vizsgálóbizottsági elnökként jeleztem, annak idején szignalizál tam, hogy nincs meg a vizsgálóbizottságoknak a statútuma, nincs tisztázva az, hogy ki köteles a meghallgatásokon részt venni és választ adni, és ennek az összes aspektusa nincs tisztázva, amit az Alkotmánybíróság később megállapított, és kötelezte az Orszá ggyűlést arra, hogy ennek az évnek az elejére - már eltelt ez a dátum - rendezze ezt a kérdést. Az Országgyűlést nem zavarta az, hogy nem hozta meg ezt a rendkívül fontos alkotmánymódosítást, nem hozott meg sarkalatos törvényeket, ahogy Tölgyessy ezt mondt a annak idején, hanem tovább folyt a vizsgálóbizottságok létrejötte. Ugyanúgy a vizsgálóbizottságok kudarca is be volt építve: addig működtek a vizsgálóbizottságok, amíg adatokat tudtak beszerezni a különböző szervektől, elsősorban az államhatalom szerveit ől, utána, amikor az adatokat megkapták, egyszer csak ellehetetlenült a vizsgálóbizottság működése, és ez a rendkívül fontos intézmény, amelyért küzdünk nyolc vagy kilenc éve - amely intézmény a fejlett nyugati demokráciákban rendkívül fontos eszköz a közé let tisztasága, az állam stabilitása és olyan ügyeknek a kivizsgálása szempontjából, amelyet semmilyen szerv önállóan nem tud megejteni , nálunk csődbe ment és nem működik. Tehát elsősorban csak az alkalmat ragadtam meg az adatvédelmi biztos úr beszámolój ának a vitája során, hogy erre nyomatékosan felhívjam önmagunknak, az Országgyűlésnek a figyelmét. A másik, amit meg szeretnék jegyezni, az, hogy az adatvédelmi biztosnak felfogásom szerint az adatok primer anyagi védelme is a védelmi körébe vagy a látókör ébe tartozik. Tehát ma, amikor a klasszikus adathordozókról áttérnek a digitális, elektronikus vagy optikai adathordozókra, és egészen más problémák lépnek fel, úgy gondolom, a legalapvetőbben - vagy ahogy a matematikában mondják, primitív függvényként, pr imitív módon - az adatot kell védeni a maga fizikai valóságában, és erre föl kell hívni az adatvédelmi biztos urat, mert amikor a kormány jóhiszeműen és kötelességszerűen... - mert ezt minden számítástechnikai iskolában tanítják, hogy biztonsági másolatoka t kell készíteni, és gondoskodni kell az adatok fizikai védelméről, hogy legyen miről beszélnünk, legyen mit védenünk, vagy később közérdekű adattá tenni, az feladata. Az egy másik kérdés, hogy milyen intézményes garanciákat kell a kötelező adatmentések so rán alkalmazni ahhoz, hogy a hozzáférés csak azok számára legyen meg, akiknek erre jogosultságuk van. Itt kell kitérnem arra, hogy az adatvédelem és az adatvédelemmel kapcsolatos veszélyek mindig technológiafüggőek, attól függnek, hogy milyen a technológiá ja az illető körnek, társadalomnak vagy területnek. (15.50)
