Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2003. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2003. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadás... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese:
3947 ELNÖK (Ha rrach Péter) : Köszönöm szépen. Egyetlen szubjektív megjegyzés: magam is tudom bizonyítani, hogy milyen élményt jelent, amikor kormányzati tisztségviselőként az ombudsmanok intelmeit olvashatja az ember, és ezt belefoglalhatja a döntéseibe. Úgy látom, Takác s Albert is jelentkezett. Öné a szó. DR. TAKÁCS ALBERT , az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Néhány reagálást szeretnék tenni az elhangzottakra, mert több vonatkozásban elhangoztam é n is, leginkább Donáth képviselő úr emlegetett. A gyülekezési joggal kapcsolatban valóban az a helyzet fordult elő, hogy az ombudsmani ajánlás elég óvatosan tett észrevételt a gyülekezési törvény módosítására, és váratlanul a híradásokból hallottam, hogy m ás jogalkotás menetében a gyülekezési törvénynek egy igen lényeges passzusát módosította az Országgyűlés, amely a közlekedés aránytalan sérelmére való utalást, ha jól tudom, felcserélte azzal, hogy ha elterelő útvonalat nem tudnak biztosítani, akkor lehet a demonstrációt megtiltani vagy nem engedélyezni. Magam azok közé tartozom, akik nem feltétlenül hívei annak, hogy az országgyűlési biztosok jogalkotási kérdésben hallassák a hangjukat. Lehet teremteni olyan jogalkotási folyamatot, amikor ennek van létjogo sultsága és értelme, de például, hogy Hegyi Gyula képviselő úr felvetéséhez kapcsolódjak, amelyről köztudott, hogy ebben a dologban mi késhegyig menően ellenkező oldalon állunk, nem tartanám helyesnek, ha például egy törvényjavaslatnál az Országgyűlés bárm ely tagjával, bármely frakciójával, bármely csoportjával az országgyűlési biztos konfliktusba kerülne, már a jogalkotás menetében. Nyilván koncepció kidolgozásakor, jogalkotási programok összeállításakor, tematikák kidolgozásakor, amikor még nagyon anonim valami, ez hasznos és gyümölcsöző lehet, a jogalkotás menetében azonban én nem vagyok ennek feltétlenül híve. Való igaz, hogy miután a gyülekezési jog bizonyos elemeivel kapcsolatban, azt hiszem, talán én szólaltam meg először, némi félreértést vagy vihart is kavarva ezzel, szívesen veszek részt mindenféle ilyen dolog előkészítésében és véleményezésében, nem csak úgy, hogy hazafelé menet autóban mobiltelefonon valaki megkérdezi tőlem, hogy az A- vagy a Bvariáció tetszike ennél jobban. Én is azt gondolom, és Fodor Gábor képviselő úr hozzászólásához szeretnék ezzel csatlakozni, hogy számomra sem perdöntő az ombudsmanok száma, annál is inkább, mert a nemzetközi porondon ez elég jól elhatárolható, és még Magyarországon is, mert ha valaki tudja azt, hogy parlam enti biztosról van szó vagy parlamenti ombudsmanról van szó, akkor biztos, hogy nem fogja összekeverni az oktatási jogok miniszteri biztosával vagy más hasonló intézménnyel. Én azt gondolom, hogy az országgyűlési biztosok további szaporítása nem indokolt; ki lehet alakítani azokat a hatásköröket, amelyek a jövő generációja számára a mi közreműködésünkkel is képesek a Földet meg a környezetet megóvni. Nem hiszem azt, hogy ehhez feltétlenül újabb intézményt kellene létrehozni. Arról nem is beszélve, hogy a mi megbízatásunk is csak hat évre szól. Én is vagyok annyira önző valaki, hogy hat évben gondolkodom, tehát nem hiszem, hogy megnyugtató megoldást jelentenénk a következő száz évre. Valószínű, hogy ötven évre szóló ombudsmanra pedig senki sem gondol. Hargita i képviselő úr észrevétele, miszerint vannak felfogásbeli különbségek, nagyon helytálló, és örülök, hogy ezt megállapította. Annak különösen örülök, hogy nem rosszallóan, vagy nem úgy, mint ha ez az intézmény működésére veszélyt jelentene. Éppen ezek miatt az okok miatt alakítottuk ki azt a gyakorlatot, hogy bizonyos fajta ügymegosztás van közöttünk, hogy lehetőleg ne forduljon elő az, hogy ugyanabban a kérdésben eltérő álláspontot képviselünk. Egyébként ezt próbáltam kicsit nyakatekerten meg óvatosan körül járni szóbeli kiegészítésem első részében, hogy itt olyan fundamentális jogi kérdésekről van szó, amelyeket sem egyetemen, sem másutt az emberrel nem tanítanak meg, ez tényleg személyiségből, világnézetből és sok minden másból fakad.
