Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásáról, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3899 egyenrangúságát bizonyítandó, a jelentésből most, az általános vitában semmit nem emelek ki külön, nem szándékozo m. A 40 oldalas anyag bármelyik részének felemlítése azt a látszatot keltené, hogy ez a feladat fontosabb, a másik meg kevésbé fontos. Az egyik minisztériumnak több a teendője, míg a másiknak kevesebb. Egységes végrehajtást kérünk, az előterjesztő képvisel ők, és ehhez egyenlő, arányos finanszírozást. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, a már négy állandó bizottságban több mint ötven képviselő által egyhangúlag támogatott országgyűlési határozat végrehajtásához anyagi eszközökre is elengedhetetlenül szükség van . Ennek biztosítását a Pénzügyminisztériumtól kérjük, és a 2005. évi költségvetésben szeretnénk tételesen kidolgozva látni. A szükséges pénzügyi források nagyságát meghatározni most még nem lehet. Annak kimunkálása közös feladat, de biztos vagyok abban, ho gy minden egyes forint, amit az ingatlannyilvántartás rendbetételére és a javaslatok végrehajtására fordítunk, százszorosan megtérül. Társadalmi haszna pedig pénzben ki sem fejezhető. Munkánk során nem törekedtünk arra, hogy egy bonyolult társadalmigazda sági átalakulás során felbukkant bűncselekménytípus megjelenéséért kisebbnagyobb igazgatási, jogalkotói, jogalkalmazói csoport elmarasztalására kerüljön sor. A bűnözőket kell, tisztelt parlament, a csalókat, a megvesztegetőket, a joggal visszaélőket kell megbüntetni, de őket a leghatározottabban. Az áldozatoknak pedig igazságot kell szolgáltatni. Az töltött el bennünket szomorúsággal, hogy ezt a vizsgált évtizednyi időszakban nemigen tapasztaltuk. Az albizottság megállapításai lehettek volna keményebben fo galmazottak, javasolhattunk volna egyes területeken radikálisabb beavatkozásokat is. A gyors felszíni kezelés helyett a mélyebb, a végérvényes megoldásokat helyeztük előtérbe, szem előtt tartva a jogbiztonság mindenkori erősítését, a jogállam védelmét. Az albizottság tevékenysége alatt nem állt le a törvényhozás munkája. E területen említenék két témakört, azért, mert ez a két téma bizonyos csalódást okozott a bizottság tagjaiban, ugyanis mostantól kezdve bízunk abban, hogy az országgyűlési határozat jóváha gyását követően már nem történhet meg, hogy folyamatban lévő törvényjavaslat, illetve annak előterjesztője ne vegye figyelembe a bizottsági munka eredményeként született javaslatainkat, ajánlásainkat. A bizottságban egyetértés volt abban, hogy az ingatlanbűncselekmények visszaszorításának egyik lehetséges eszköze az ingatlanforgalom jelenleginél több szereplőssé tétele. Erre az elővásárlási jog intézményének kiszélesítése adott volna lehetőséget. (10.40) Az albizottság úgy látta, hogy a társasházak tulajdo nosainak, tulajdonostársainak nagyobb körben kell biztosítani az elővásárlási jogot, de legalábbis az ingatlanszomszédok pozíciójának erősítése lett volna indokolt. Hasonlóképpen jó szolgálatot tehetne az önkormányzatok elővásárlási jogának lehetővé tétele is. A többszereplős eljárás nem az ingatlanforgalom vagy a lakásmobilitás kárára szolgálna, nem lassítaná azt, de nagyobb biztonságot nyújtana minden résztvevőnek, így az előadónak és a vevőnek egyaránt, az önkormányzatok vagyongazdálkodását pedig egyérte lműen segítené. A társasházi törvény módosításakor az albizottság nem kapott támogatást az elővásárlási jog felülvizsgálatához. Ez a jogterület véleményem szerint nem kellően szabályozott a polgári törvénykönyvben, és a bírói gyakorlat, az ítélkezés azt mu tatja, hogy számos igazságtalan döntéshez vezet a jogbizonytalanság. Hasznos felismerés annak egyértelműsítése is, hogy az adásvételi szerződést megkötő eladó és vevő között idővel ugyanebből a jogügyletből származóan érdekellentét alakulhat ki, amely pere s eljáráshoz vezethet. A szerződések kötelező ügyvédi ellenjegyzése ilyen esetekre semmilyen megoldást nem kínál. Indokolt lenne felenként külön, azaz saját ügyvéd képviselete az ügyek vitelére, és ezeknek az ügyvédeknek az elévülési időn belül kötelességü k lenne az általuk ellenjegyzett szerződésből kialakult jogvitákban a szerződő fél képviseletének ellátása. Ezekben az esetekben sem a költségnövekedés vagy a költségnövelés előidézése volt a cél, hanem a jogbiztonság növelése, a jogvégzett résztvevők fele lősségének garanciális növelése.
