Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
3882 intellektuális kifejező erej e bármely nép akármelyik nyelvének díszére válhatna, mindmind a világörökség el nem hagyható darabjai. Mi, akik a társadalom különböző érdekeinek, igényeinek vagyunk jórossz közösségi szószólói, naponta használjuk, csiszoljuk vagy éppen életlenítjük el n yelvünket, nekünk napi munkaeszközünk ez a gyönyörű hangszer. Javaslom mindannyiunknak, vigyük büszkén és hirdetve ezt a nyelvet az egyesült Európai Unióba, valódi hozományunkként. A bábeli nyelvzavar egykoron egy nagy mű végét, bukását jelentette, hiszem azonban, hogy Európa soknyelvűsége olyan érték, amely csak mélyíti és színesebbé teszi közös kultúránkat, és minden saját nyelvvel rendelkező népet kiemel és fenntart egyéni jellegzetességeivel. Legyünk büszkék arra, hogy évszázadok, sőt több mint egy évez red folyamatában, harcok és erőszakos térítések után is ilyen egységesen és teljeskörűen megmaradt édes anyanyelvünk, nemzeti hovatartozásunk fényes jelképe, megkülönböztető jegyünk. Ha külföldivel találkozunk, ne csak a csárdás és a kanásztánc képe merülj ön fel beszélgetésünkben, de jusson eszünkbe egy szép sor a Himnuszból, merjünk hangosan elmondani egy versszakot a Szózatból, és egy kedves, érdeklődő, idegen ajkú hölgynek idézzük fel bátran Radnóti valamelyik szerelmes versének egyik vagy másik sorát. E z a mi egyik legfontosabb hozományunk, ezt hagyták ránk a századok, nekünk ezzel kell és ezzel érdemes Európába mennünk, hiszen nyelvünk szeretete és fejlesztése el nem múló, állandó kötelezettségünk. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki reagálni. Megadom Vass Lajos államtitkár úrnak a szót. VASS LAJOS , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára : Elnök Úr! Képviselő Úr! Nem válaszolni szeretné k erre, hiszen teljes egészében egyetértek ezen szép és nemes gondolatokkal. Azt gondolom, hogy minden magyar ember szívéből beszélt, ezért engedje meg, hogy néhány mondattal én is továbbfűzzem ezeket a sorokat. A magyar nyelv és a magyar kultúra ápolása, talán ebben is mindenki egyetért, nemzeti ügy, mindannyiunk közös ügye és közös felelőssége. Éppen ezért sokakban jogosan vetődhet föl az aggódás, hogy mi lesz a sorsa ennek a nyelvnek, ennek a kultúrának az Európai Unióban. Az Európai Unió mind a nyelvet, mind pedig a magyar kultúrát vagy a nemzetek kultúráját tiszteletben tartja, azt nem kívánja befolyásolni, sőt erre a sokszínűségre épít. Ha csak a nyelvet nézzük, nézzük meg a baszk, a katalán vagy az ír nyelvet: nemhogy hanyatlana ez a nyelvi kultúra, h anem a felvirágoztatás bársonyos mezején van, és most kezd kiteljesedni. Egyre többen tanulják ezeket az érdekes, izgalmas nyelveket. S Magyarország nemcsak az Európai Unió gazdasági és szociális közösségének, hanem a kulturális közösségnek teljes jogú tag jaként kíván az elkövetkezendő időszakban az Európai Unió tagja lenni. Ehhez persze természetesen csak a magyar nyelven és a magyar kultúrán keresztül vezethet az út. Említettem az előbb a közös felelősséget, ebben a minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örök ség Minisztériumának felelősségét is szeretném megemlíteni. Talán önök által is, képviselő úr által is ismert, hogy az elmúlt 15 év legnagyobb léptékű, és azt hiszem, legszebb pályázatát írta ki az idén, az Édes anyanyelvünk című pályázatot. Hihetetlen nép szerűségre tett szert ez a pályázat, mert több mint 3 ezer pályázó küldte be négy kategóriában a műveket, különböző alkotásokat, és nagyon sok szép eredmény született. Nemsokára elkezdődik az Édes anyanyelvünk II. című pályázat; ezek mind százmilliós nagys ágrendben próbálják az anyanyelv ápolását, a magyar dráma írását, a magyar vers születését és különböző pedagógia kutatások elvégzését serkenteni mindazok érdekében, amit képviselő úr is fölvetett.
