Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. DÁVID GYULA (MSZP):
3881 személyre szólóan tájékoztassa őket arról, hogy az európai uniós csatlakozásunkat követően változike a nyugdíjbiztosítási rendszerben a nyugdíjak megállapításának, a nyugdíjtörvények egy éb szabályainak, a nyugdíjak folyósításának bármiféle részlete. Ezért úgy, ahogy képviselő úr egy részletet felolvasott, arról tájékoztatta a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a nyugdíjasokat, hogy nemzeti hatáskörben marad a nyugdíjak megállapítása, hogy a nyugdíjak emelésének szabályait az Országgyűlés törvényben határozza meg, ahogy a nyugdíjemelés mértékét is. Itt engedje meg, képviselő úr, hogy három további tévedésére utaljak. Az első, amelyet ön mondott, hogy a nyugdíjak - összecsúsztatta a számokat - reálértékvesztése ennek a kormánynak a számlájára írható. Képviselő úr, javaslom, idősebb és gyakorlottabb képviselőtársait kérdezze meg, hogy az MDFes első kormány ideje alatt hogyan változott a nyugdíjak reálértéke, és akkor megtudhatja, hogy az első négy évben a nyugdíjak reálértéke - és ez nagyon fájdalmasan érintette a nyugdíjasokat - közel 20 százalékkal csökkent. (Harrach Péter: 8 százalékkal!) Közel 20 százalékkal csökkent, képviselő úr! Ez még akkor is igaz, ha a kormányváltás évében az utolsó k ormány ezt a nyugdíjemelést lényegesen megfordította. Az azonban a nyugdíjasok ’9093 közötti nyugdíjára nézve maradéktalanul érvényes. (9.10) Ahogy az is igaz, képviselő úr, hogy az előző kormány ideje alatt, vagyis a Fideszkormány ideje alatt négy évre 4,6 százalékkal emelkedett a nyugdíjak reálértéke. (Harrach Péter: 16!) , 4,6 százalékkal, képviselő úr. Azt javaslom miniszter úrnak, hogy a saját kormányában, amelyben aktívan vett részt, a statisztikai adatokat figyelmesen tanulmányozza. Ahogy 2003ban a 2002. évi döntésünk értelmében a nyugdíjemelkedés mértéke olyan volt, hogy a nyugdíjak reálértéke 17 százalékkal emelkedett. Ebben része volt annak, hogy a szocialistaszabad demokrata kormány visszaállította a nyugdíjak törvényes folyósításának összes fe ltételét, amelyet önök az előző kormány ideje alatt felrúgtak. Része volt annak, hogy döntöttünk a 13. havi nyugdíj bevezetéséről, része volt annak, hogy a 19 ezer forintos kárpótlást minden nyugdíjas megkaphatta. Ezért azt javaslom, képviselő úr, hogy azt az adósságot, amellyel mindannyian rendelkezünk idős embertársaink irányába, ne a szociális demagógiákkal, hanem a valóságos cselekvéseket támogató ellenzéki magatartással tanúsítsák. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. D eutsch Tamás) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Dávid Gyula frakcióvezetőhelyettes úr, MSZP. Megadom a szót képviselő úrnak. DR. DÁVID GYULA (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az európai uniós csatlakozásunk mérföldkő vo lt nemzetünk életében, amely alapvetően változtatja meg jövőnket. Mit viszünk mi ebbe a házasságba? - kérdezem, elgondolkodva az európai értékekhez történő hozzájárulásunk formájáról és módjáról. A téliszalámit, a libamájat, a tokaji bort és a gulyáslevest ezerszer említettük már fel, és hazánk gyönyörű természeti környezetéről, a Balatonról, a Dunakanyarról és a Hortobágyról is szóltunk már számtalanszor. Azonban ide kell sorolni a gyönyörűséges áldott anyanyelvünket is, ezt a sehová be nem sorolható, külö nleges gyöngyfüzért, amely annyira megkülönböztet minket mindenkitől Európában és a világban. Bár sokszor emlegetjük, hogy közös nyelvcsaládot alkotunk a finnekkel, azonban még így is nagyobb a távolság a magyar és a finn nyelv között, mint bármelyik nyuga teurópai nyelv különbözősége. Nyelvünk minden történelmi hányattatásunk, csatavesztéseink és elnyomatásunk ellenére épen és egészségben megmaradt, sőt fejlődött. Történelmünk során mindvégig alkalmas és képes volt kifejezni és közvetíteni az egész magyar társadalom nyelvi igényeit, többek között a tudományok, a művészetek, a jog vagy a kultúra kifejezéseit. És ott van a költészetünk, amelyre méltán lehetünk büszkék, Petőfi, Ady vagy József Attila nyelve, verseinek muzikalitása,
