Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
372 Köszönöm szépe n. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Szanyi Tibor államtitkár úr. Parancsoljon! DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Én azt hiszem, hogy ez ügyben is kerekedik egyféle egyetértés, mármint cukorügyben. Induljunk szépen el! Karakas úr is rámutatott arra, hogy ma még nem alkalmas a hazai állapot, ez egy folyamat, gyakorlatilag azokat a termelőket, akik hosszabb, huzamosabb időn át sem tu dnak cukor nélkül szőlőt termelni, ki kell vezetni erről a piacról. Ez is egy folyamat, alternatív megélhetést kell nekik kínálni s a többi. De hangsúlyozom, én nagyon örülök, hogy a négy párt egyetért abban, hogy induljunk el ezen az úton, én ezt jelzés é rtékűnek tartom. A másik mozzanat, amire szeretnék utalni, csak egy példa az aszú dolgában, és kérem, hogy figyeljetek, mert ez egy nagyon fontos tanmese: mindannyian úgy hisszük, hogy a champagne szót csak Franciaországban az adott terü leten termelt szőlőből készült italra lehet használni. Tisztelettel jelzem, ezt Európában így tudjuk, csak éppen nem így van, ugyanis történelmi okoknál fogva az amerikaiak megtarthatták azt a jogot, hogy amennyiben ők kizárólag Amerikában termett szőlőből Amerikában gyártják s a többi, ők is használhatják ezt a nevet. Mi lett ennek az eredménye? Az, hogy Amerika az egyetlen kontinens a világon, ahol ma még például a francia champagnenak semmiféle becsülete nincsen, hanem egybe van mosódva az összes többiv el. Ilyen körülmények között, ha mi most kikezdjük az aszú hírnevét, ezzel ugyan a többi borvidék egy fikarcnyival se fog több jövedelemre szert tenni, esetleg egykét embernek a büszkeségtől dagadni fog a keble, hogy na, már megint csináltam egy liter asz út, viszont tönkreverünk egy komplett borvidéket, megfosztjuk attól, hogy kétszerháromszornégyszer vagy ötször akkora jövedelmet realizáljon, ami egyébként, bocsánat, az államnak adóbevételt is jelent. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szé pen. Kíváne még valaki fölszólalni ebben a vitában? Kérem, hogy gombnyomással jelezze! Megadom a szót Szanyi Tibor államtitkár úrnak, aki felszólalási igényét jelezte. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr. DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejle sztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem zárszót szeretnék mondani tisztelt egyetértésével, hanem azt a technikát alkalmaznám, amit itt korábban Veres János esetében is sikerrel meg tudtunk tenni. Én úgy gondolom, méltó ehhez az esethez, hogy miniszter úr a parlamentnek majd a plenáris nyilvánossága előtt, ez is az, tudom, de majd az adott pillanatban, amikor többen itt vagyunk, akkor mondjon egyféle zárszót. Én az ügynek tulajdonképpen egyetlenegy politikai vetületéről szeret nék szólni, és úgy gondolom, hogy ez egy példaértékű dolog lehet a magyar parlamentarizmus történetében. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látjuk, hogy a bort sokkal fontosabbnak tekintette mindenki, mint hogy kitegyük pártpolitikai csatáro zásoknak, és ezért néhányan még valamikor decemberben összeültünk, és azt mondtuk egymásnak, hogy na, itt most nem fogunk civakodni, itt most csak szakmai érveket fogunk hangoztatni. Én hihetetlen boldogsággal tapasztaltam azt, hogy ez így is történt itt a teremben. Itt megtörtént számtalanszor az, hogy kormánypárti felszólalók és ellenzéki felszólalók mérhetetlenül egyetértettek. Az is megtörtént, hogy adott párton belül is még az egyes szakértők között vita volt. Ezt senki nem használta fel arra, hogy a m ásikat belehúzza abba a szituációba, hogy no, még egymás közt is vitatkoztok, akkor miért beszéltek egyébként. Tehát én csak szeretném nagynagy köszönetemet kifejezni - udvariasságból az ellenzékkel kezdem - Demeter Ervin úrnak, illetve Karakas János úrna k, továbbá Font Sándor úrnak és Szalay Gábor úrnak, akik az egyes pártok részéről ténylegesen hihetetlen konstruktivitással fogták össze
