Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - IVANICS FERENC (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - FONT SÁNDOR (MDF):
362 mi t, van mit javítani rajta. Sok munkája fekszik Karakas Jánosnak is abban, hogy összefogta ezt, sok munkája Botos Ernőnek, akit a minisztérium, államtitkár úr kért fel a szakmaielméleti gondolatok kifejtésére, s ennek az összefésülése az az egyik indítvány sor, amit a négy párt részéről itt többen aláírtunk. Nem mindegyiket, ezt is hozzáteszem, de a gerincét, a döntő többségét igen. A Magyar Demokrata Fórumnak sok kérdés olyan, amit régóta próbál megoldani, bízom benne, hogy ezek majd visszatükröződnek az al áírt módosító indítványokban. Van egykét olyan, amit éppen a gyakorlati élet jelenlegi visszatükröződése nem igazolt, és kicsit furcsállnánk mi is, ha ezt ebben a formában kellene elfogadni. Nem akarok a teljes szakmai részletességébe belemenni, ez majd a részletes vitának lesz az indítványok hatására a feladata, de komoly kérdés, hogy a meghatározott termőhely fogalmában - ami új fogalom - a bor, a minőségi bor, a különleges minőségű bor és a tájbor fogalmai hogyan férnek össze, összerendezhetőke, vagy p edig ezzel nem kell foglalkozni, és általánosságban nevezhetjük bornak csak a meghatározott termőhelyről származó terméket. Illetve nagy vitát váltott ki - ezt mindannyian tudjuk, akik részt vettünk az egyeztetésen - a borrégiók kérdése. Nekem ez régóta a szívem csücske, igaz, elsősorban az uniós közelséget és a marketingszempontokat vettem figyelembe akkor, amikor indítványokban már több mint két évvel ezelőtt is mindig jogi alapot akartam adni a borrégióknak. Ebben nézetkülönbség alakult ki a különböző fe lek között, nemcsak a frakciók egyes képviselőinek, hanem a jelen lévő szakembereknek is eltérő volt a véleményük. (19.50) Pró és kontra érvek hangoztak el, tehát ez a kérdés nem forrta ki magát. A Magyar Demokrata Fórum részéről változatlanul úgy látjuk, hogy a borrégió igenis megindítható közjogi értelemben, erre fel lehet szervezni a marketingstruktúrát, és nem okoz olyan megoldhatatlan feladatot, ami például a képviseleti rendszer megváltozását és egy új adminisztrációs rendszer kiépítését követelné ki vagy eredményezné. Mi kitartunk mellette, hogy legyenek borrégiók most már jogi értelemben is, meglátjuk, hogy ezt a parlamenti többség elfogadjae. Ami még egy kérdés, hogy a borrégió és az alatta lévő borvidékek szerepköre miben változik meg. Erre persze egyértelmű határozatot, utalást nem tud tenni egy bortörvény, ezt majd az élet fogja eldönteni. Nagy kérdés, hogy a minisztériumnak kelle olyan feladatkört adni, amelyben a borvidékekbe való besorolást folyamatosan végezhetné, mert a bortörvény egy olyan törvény, amelyet szinte minden évben megnyitunk. Emlékszem rá, hogy a mi időszakunkban volt olyan időszak, hogy tavasszal is és ősszel is megnyitottuk - tehát most kormányoldalról mondom, hogy mi megnyitottuk , ezt nem tartottam szerencsésnek. Egy ilyen szakmai törvénynél ez nem egészséges folyamat, de olyan hiba került bele a tavaszi alkotásba, amit ősszel módosítani kellett. Ez például a házasításnak volt a szakmai problémája, egyszerűen hiba volt azt úgy elfogadni, akik elfogadták, bánták is a tettüket , de ősszel vissza lett módosítva. Akkor sem fogadtam el, és élen jártam, hogy a házasítás normális menetét módosítsuk. Könnyen lehet, hogy ilyen kellemetlen hiba adódhat az indítványok hatására, bár talán a szakmai előkészítés ezt kiküszöbö li, de azért nagyon szeretném ajánlani minden képviselőtársamnak, hogy a gyakorló pincészetekkel, borászatokkal - és ne csak eggyel - vegye fel a kapcsolatot, mert természetes, hogy Tokajt tekintjük a zászlóshajónak, természetes, hogy neki valamilyen módon egy különleges státust is szeretnénk és talán tudunk is biztosítani. Pontosan tudjuk azt, hogy milyen sikereket ért el Villány, és ez nemcsak az ő sikerük, ez a teljes magyar borágazatnak is a sikere kell hogy legyen, ugyanúgy, ahogy a soproniak, ugyanúgy , ahogy az egriek az egyre nevesebb és nemzetközi vetélkedéseken is megállják a helyüket. De ne felejtsük el, hogy ez a magyar bortermelésnek, a 3,54 millió hektoliteres termelésnek csak mintegy 30, jobb esetben 35 százaléka, a többi bor bizony tájbor és asztali bor, tehát a hétköznapok, a mindennapok borai, ami az árban is tükröződik, így természetesen olcsóbb. Azaz az átlagpolgár nap mint nap el tudja fogyasztani, mert meg tudja fizetni; ez a lényege. Én is szeretek elegáns, különféle
