Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 18 (152. szám) - A hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályokat tartalmazó egyes törvények módosításáról, illetve a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
3607 törvényjavaslat, hogy az számukra is elfogadható lesz. Nagy érdeklődéssel várom majd ezeket a módosító javaslatokat. Természetesen képviselőcsoportunk - azt hiszem, a kormányzattal együtt - minden jobbító javasl at befogadására nyitott. Azonban szeretném elmondani azt, hogy itt meglehetősen egzakt szabályozásról van szó, és meglehetősen a részletekbe menő szabályozásról van szó, amelyek megváltoztatása a koncepciót tekintve bizony elég nehéz feladat. Ez nem jelent i azt, hogy nem lehet hozzányúlni egy törvényjavaslathoz, hiszen ezek nem kőbe vésett szabályok, de azt hiszem, nagyon vigyázni kell arra az egységre, amelyet a törvényjavaslat megteremt, mert megteremti a leglényegesebb három eljárásjogi intézmény és eljá rásjogi törvény egymásra épülő és azonos koncepciónak megfelelő szabályozását a kézbesítési vélelem megdöntése körében. Ez a szabályozás addig is elmegy, hogy gyakorlatilag némi eltéréssel még azonos tartalmú eljárási határidőket is megállapít. Gondoljunk itt az államtitkár úr által az imént említett 15 napos szubjektív, illetve főszabályként a hat hónapos objektív elévülési határidőre. Természetesen hozzá kívánom tenni azt, hogy ez nem egyformán alakul egyrészt az iratok milyensége tekintetében, mert a tör vényjavaslat leszögezi, hogy a kezdő irat tekintetében másként alakulnak a nyitva álló határidők, a végrehajtási eljárásban is másként alakulnak a vélelem megdöntésével kapcsolatos határidők. Hiszen az első esetben az egész eljárás során előterjeszthető a vélelem megdöntése iránti kérelem, míg a végrehajtási eljárásban ugyancsak a végrehajtás befejezéséig, függetlenül a hat hónapos objektív elévülési határidőtől is. Még azt emeltük ki a tegnapi bizottsági vitában, hogy az Alkotmánybíróság határozata elsősor ban a polgári perrendtartás módosítására és a két legfontosabb eljárási jog módosítására terjed ki, ugyanakkor a magyar jogrendszerben még számos olyan eljárási jogszabály van, amelyeket ugyan áttételesen, de az Alkotmánybíróság határozata is érint. Éppen ezért a törvény általános indokolásában kifejezésre is juttatja, hogy ezeknek az egyéb eljárási jogszabályoknak a megváltoztatása egy későbbi jogalkotási feladatot jelent, mert itt elég széles körben át kell tekinteni mindazokat a jogszabályokat, amelyek m eghatározott és állampolgárokat érintő eljárások rendjére vonatkoznak. Mindezekre való tekintettel általános vitára alkalmasnak tartottuk ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, tízperces időkeretben. Elsőként Csákabonyi Balázs, az MSZP képviselője következik. DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlé s! Nem kívánom még egyszer elmondani azokat, amelyeket a bizottsági vélemény megfogalmazása során említettem, azonban van egy nagyon fontos momentum, és azt hiszem, a közvélemény tájékoztatása érdekében is ez elsődleges szempont. Ahogyan az államtitkár úr is említette itt az expozéjában a felhívott alkotmánybírósági határozatot, jelesül a 46/2003. számú alkotmánybírósági határozatot, így azt hiszem, ennek a lényegét nem árt, ha ismertetjük, annak ellenére, hogy ez az államtitkár úr expozéjában részben már m egtörtént. (10.50) Az Alkotmánybíróság ebben a nagy jelentőségű határozatában kiemelte, hogy (Olvassa.) “...a jogok és jogos érdekek hatékony érvényesítése, és ebből következően az igazságszolgáltatás és a közigazgatás kiszámítható működése azt igényli, ho gy kivételes esetekben a kézbesítés eredménytelensége esetén is feltételezni lehessen a hivatalos iratok közlését, illetve ezzel kapcsolatban azt, hogy a közölt határozatok jogerőssé válhattak. Ez pedig nem függhet adott esetben attól, hogy a határozat cím zettje képese vagy hajlandóe átvenni a határozatot. A kézbesítés megtörténtére, megkísérlésére vonatkozó vélelem létét és a lehetséges jogkövetkezmények
