Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
359 Tehát azzal tudom biztatni a képviselő urat, hogy keressék a kapcsolatot a szomszédos régióban a burgenlandi gazdákkal egy ilyen kidolgozására, mert ez életképes, és jó példaként állhat mindenki előtt. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Kö szönöm szépen, képviselő úr. Ismételt felszólalásra jelentkezett és megadom a szót Horváth Jánosnak, a Fidesz képviselőjének, aki másodszor kíván felszólalni. Parancsoljon! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm. Másodszor sz ólok valóban, ugyanis a téma, ami előttünk van, olyan érdekes perspektívákat tár fel, amelyek talán nem egészen nyitottak mindenki számára; úgy érzem, hogy jó, érdemes, kívánatos ezt még egyszer megnézni, sőt többször megnézni. A szőlőtermelésről és borgaz dálkodásról szóló törvényjavaslat címe valahogy úgy kezdődik, hogy “szőlőtermelésről”. Azt én nagyon jól értem, és mindenki, hogy a borról beszélünk többet, mert hiszen a szőlőnek az a nagy érdeme, hogy bor lesz belőle. Engedtessék meg mégis nekem, hogy me gálljak, és kérjem a tisztelt Országgyűlést, álljunk meg a szőlőnél, és nézzünk a szőlőre, hogy abban a formájában mint szőlő, hogy is válhat értékes élelmiszerré, fogyasztási termékké, ebből kifolyólag értékes, olyan termékké, amelyből a termelők, a vidék , a gazdaság gyarapodik. Ugyebár az agrárium gondjai számosak, hiszen erről szó van ebben az Országgyűlésben ismételten, sőt az Országgyűlés falain kívül is hallunk, és nem alaptalanul. Mégis mi most, tisztelt Országgyűlés, ma este itt, az ország Házában a bban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jelentős egyetértés van a témát illetően, ahogy itt hallgattam, hallgattuk az előző óra során a válaszokat, a kérdéseket és egyes részletek kiélezését. Ez bizony jó. Ebben a szellemben kérem a tisztelt Országgyűlé st, hogy nézzük meg ezt a témát még egyszer; a szőlőtermelést és a szőlőt abban a formájában, hogy hogyan hasznosítható. Tetszenek emlékezni rá, hogy a múlt héten, illetve körülbelül fél évvel ezelőtt, másfél évvel ezelőtt és talán korábban is itt az Orszá ggyűlésben ismételten előhoztam az aszalt szőlő témáját, amit Magyarországon mazsola néven szokás emlegetni, vagy talán ez a legközelebbi leírása annak a terméknek, amiről beszélek. Itt, tisztelt Ház, nem támogatásról van szó; ez egy olyan kezdeményezés, a hol nem támogatásra van szükség, hanem arra, hogy kinövekedjen a gazdaság olyan irányba, ahol potenciál, lehetőség van, ahol még ez nem terem meg. Az a szőlő, amelyik aztán aszalva, szárítva mazsolaként kerül értékesítésre, olyan értéket jelent földegysége nként, mondjuk, hektáronként, ami többszöröse, sokszorosa annak, mintha másvalami teremne, vagy igen gyakran olyan földön, olyan területen lehet ezt termelni, ahol más szinte meg sem terem; ahogy a múltkor mondtam - és tetszettek mosolyogni rajta , olyan földeken, olyan domboldalakon, ahol csak bukfenc terem, és valami káros gyomnövény. Szóval, a kapacitásunk megvan arra, hogy aránylag gyenge aranykoronaértékű, vagy gyenge termelési értékű, kapacitású föld ezt megtermelheti. Egyik nagy előnye ennek a term elésnek az, hogy családi gazdaságok, kisüzemek képesek ezt csinálni, mert ez egy igen munkaintenzív valami, ahol sok óra munkára van szükség, de az meg is fizetődik, tehát olyan jövedelemre tehetnek szert családok, amelyik másképpen nem érne el hozzájuk. A z, amiről korábban itt más összefüggésben és ma az Országgyűlésben szó volt, hogy a családi gazdálkodás vagy az őstermelés, hogyan is függenek össze ezek a témák, nos, az aszalt szőlő, a mazsola termelése egy kitűnő lehetőség erre. Hogy is állunk e tekinte tben? Tisztelt Országgyűlés! Eleddig azt a választ kaptam, vagy azt a tanítást, szinte kioktatást kaptam képviselőtársaimtól és a tudományos laboratóriumtól is, hogy ezt pedig nem lehet csinálni, mondván azt, hogy: magyar mazsola, ilyen állat pedig nincsen .
