Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz):
337 valójában, ha jól megfontoljuk a kérdést, akkor itt a munkás védelméről vo lna szó, mert a munkát, úgy gondolom, talán a TávolKeleten védik azzal, hogy a munkás becsületét semmibe nem nézik, és gyakorlatilag abszolút a munka elvégzése alá rendelik a munkát végző embert is. Szerencsére ez Európában nem így van, Magyarországon sem így van, vagy legalábbis a törvényeinkben nem így szeretnénk. Ezt az előttünk fekvő törvényjavaslat is világosan megfogalmazza, ahol, nyugodtan mondhatjuk, olyan új értékeket is beemel a javaslat, amely újabb elágazásokat nyit a dolgozó, a munkás megvédés e érdekében, az életminőségének a megőrzése érdekében. Mert az, hogy mindjárt az 1. §ba beemeljük ezt a mondatot, hogy a munkaegészségügy, a munkahigiéné és a foglalkozásegészségügy szakterületét foglalja magában maga ez a törvény, rendkívül fontos, hisz en a humanizált munkahelyeken, ma mondhatjuk azt, hogy olyan háttérfeltételek működnek, melyek a munkavégzés minőségére valójában nagyon komolyan kihatnak. Például egy számítógépes munkahely vagy akármilyen adminisztratív, adminisztrációs tevékenység elvég zésénél nagyon fontos már annak a munkahelynek a páratartalma, hőmérséklete, megvilágítása és sok minden olyan téma, amely szintén a munkavédelem tárgykörébe sorolható, nem beszélve a fizikailag kitett és nagyon nagy igénybevételnek kitett munkahelyekről, ahol örvendetesen megállapíthatjuk, hogy 1990hez képest a kilencvenes években trendszerűen és nagyon látványosan csökkent a balesetek száma is és csökkent ezen belül a halálos balesetek száma is. Figyelemre ad okot a számunkra az, hogy 200020012002ben beáll egy bizonyos stagnálás a balesetek számának a csökkenésében, és mondhatjuk azt, hogy az 1990es évek után ez elég gyorsan bekövetkezik, tehát az esés - mert 1990ben egy olyan adatot tudok mondani hirtelen, mondjuk, Bács megyéből, egész BácsKiskun m egyére vonatkoztatva, hogy 1990ben 4213 volt a balesetek száma, 1999ben pedig már csak 843. Természetesen az egész munkahelyi struktúra vagy a munkáltatói struktúra is megváltozott. A nagy munkáltatók, úgy gondolom, hogy kivonultak, és kivonult az állam a munkáltatás területéről, így a balesetek lejelentése, illetve a balesetek nyilvántartása egészen más megközelítésbe került, hogy úgy mondjam, elvesztette ez a terület a függetlenségét, és a munkáltató érdekei alá sorolódott valamilyen mértékben. Úgy érze m, a jelenlegi törvénytervezet is segít abban, hogy itt a kiegyenlítés, illetve a dolgozó védelme valamilyen módon megerősödjön. Az az érzésem azonban, hogy néhány területen talán túl bürokratikussá tesszük ezt a tevékenységet, és a saját vállalkozóinkat i s nehéz helyzetbe hozzuk, olyan körülményeket teremtünk, amely a dolgozó foglalkoztatását nagyon sok esetben megnehezíti. (18.00) Úgy érzem, hogy figyelemmel kell lenni azokra az észrevételekre, amelyeket a munka világából a foglalkoztatók részéről kapunk, ugyanakkor nekünk oda kell figyelni, hogy ez valóban munkásvédelem legyen. Ehhez hozzájárul a törvénytervezetnek mindjárt a 3. §ában egy újabb beemelés, ahol a munkaegészségügyi szaktevékenységet nevesíti a törvénytervezet, illetve a módosítás. Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében, ahogy az előttem szóló Rákos Tibor képviselőtársam is említette, támogatásra, elfogadásra javasoljuk az előttünk lévő módosítást, és megpróbáljuk azokat a kis hibákat kiküszöbölni módosító javaslatokkal, melyek azért felle lhetők benne. Én vitára javasolnám azt a megközelítést, amely a zárórendelkezésekben fogalmazódik meg, amiben az 50 fő feletti üzemeknél a munkavédelmi képviselőt kötelezően megválasztandónak írja elő a tervezet. Úgy gondolom, hogy növelni lehetne ezt a sz ámot. Meg kellene nézni a magyar statisztikát, hogy az 50 fő alatti üzemek száma mennyi, és mennyi a 100 fő alatti üzemek száma, mert egy olyan vállalkozói kört, illetve egy olyan kisüzemi kategóriát érintünk ezzel a nagyon komoly teherrel, melynek jelen p illanatban a versenyképessége, életben maradása nagyon kérdéses. Tehát nem látom itt azokat a véleményeket, amelyeket a munka világából jelzésként a foglalkoztatók küldtek volna, és kíváncsi is vagyok államtitkár úr véleményére, hogy ezzel kapcsolatban mil yen álláspont alakult ki.
