Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 12 (150. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Megfelelően felkészült-e Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozásra?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. LÉVAI KATALIN tárca nélküli miniszter:
3347 Tisztelt Képviselők! “Európában születni, európainak lenni nemcsak természeti vagy közjogi állapot, hanem hitvallás.” - írja Márai Sándor a Föld, föld! című művében. Talán ez a hitvallás átsegít azokon a nehézségeken, amelyek kezdettől fogva utunkat állják. Kétségtelen, hogy vannak akadályok - ezt tudjuk , de vannak eredményeink. A kormány az Unió elvárásainak megfelelően létrehozta az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalt, és minisztert bízott meg azzal a feladattal, hogy az esélyegyenlőségi politikát koordinálja, a civil és a roma ügyekért felelős politikai államtitkárok közreműködésével. Önmagában, tisztelt képviselők, már az is történ elmi tény, hogy az esélyegyenlőség ilyen magas politikai képviselete megvalósult Magyarországon. Az újonnan csatlakozott uniós tagországok közül ez egyedül Magyarországon van így. A kormány megteremtette a szervezeti feltételeit és kereteit annak, hogy köv etkezetesen korszerű és integrált szemlélet alapján érvényesítsük az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód szempontjait. A kormányhivatalnak éppen az a feladata, hogy összehangolja a kormányzati tevékenységet; hogy érvényesüljenek a kormányprogramban rögz ített elvek; hogy a jólétre és a közbiztonságra mindenkinek joga legyen; hogy a szegényekért, a gyengékért az erősek és a tehetősek is felelősek legyenek; hogy a társadalom kettészakadását a gazdasági fejlődés eredményeire alapozva sikerüljön megállítani é s megfékezni. Előterjesztettük a nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslatot, amely jogszabályként az autonóm civil szféra működésének jogi fundamentuma lett. Ennek kapcsán a civil szervezetek egyre növelik társadalmi jelentőségüket és fontosságuk at. Folyamatban van az önkéntességről szóló törvény előkészítése is, amely jól egészíti ki ezt a jelenlegi törvényt. Felgyorsult az utóbbi hónapokban az esélyházak országos hálózatának a kiépítése. Ez modell értékű intézményfejlesztés, amelyet büszkén vihe tünk magunkkal az Európai Unióba. Éppen tegnap nyitottam meg Szekszárdon és Pécsett a hatodik, illetve a hetedik esélyházat. Ezeket újabbak követik, minden megyében új esélyház jön létre, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal támogatásával, amelyek koordinatí v funkciót és jóléti szolgáltatásokat látnak el a helyi lakosok érdekében, a helyi igényeknek, a helyi szükségleteknek megfelelően. A szociális szakma egyik nagy problémáját próbálják meg orvosolni ezáltal: az összehangolt munkát, az információk áramlását. A kormányhivatal előkészítette a középületek akadálymentesítésének támogatására kiírt pályázatot, és nemrégiben a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériummal közösen elindítottunk egy újabb modell értékű kísérletet: közmunka keretében középü letek akadálymentesítését végzik. Az ilyen típusú összekapcsolása a két különböző területnek eddig még nem történt meg. Ez a modell értékű kísérlet két megyében folyik, ha sikeres lesz, akkor el lehet terjeszteni az országban. Kísérletet tettünk arra is, h ogy akadálymentesítsük a kommunikációt. A jeltolmács kezd megszokott részévé válni a hírműsoroknak, mint ahogy például az országgyűlési ülések közvetítésének is. A magyar jelnyelvről és a jelnyelvi tolmácsolásról szóló új törvény előkészítési folyamatának első szakasza lezárult. Ma már szinte kötelező elem, hogy az internetes honlapok hozzáférhetőek legyenek a látássérültek számára is. Fontos területen történtek előrelépések több minisztérium együttes munkája eredményeként. A nők munkaerőpiaci reintegráció ja című PHAREprogram és a nemzeti fejlesztési terv részeként kidolgoztuk az esélyegyenlőség horizontális szempontjait. Talán ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy összkormányzati szinten érvényesüljön az esélyegyenlőség politikája. Megkezdte a mű ködését az első magyarországi nőház, ami nagyon régi követelése és vágya volt a női civil szervezeteknek; egy konzorciumot alkotó, tizenegy női civil szervezetből álló társulat kezdte meg a nagyon intenzív működését. Ehhez kapcsolódóan több olyan új intézm ény is kiépül a jövőben, illetve már megkezdte a működését, amelyek ugyancsak hiányoztak eddig a szociális rendszerből - az első kríziskezelő központ megkezdte a működését.
