Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. RÁKOS TIBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
335 Úgy gondoltam, hogy a törvényjavaslat általános vitáján néhány, véleményem szerint fontos kiindulópontot rögzítenék, amiből megpróbálnék olyan következtetéseket levonni, ami reményeim szerint a helyes irányba visz. Az első kiindulási pont, amit fontosnak vélek, ha áttekintjük az eddigi történetét a munkavédelemi törvény szabályozásának. Szerintem azt mondhatjuk, hogy az elmúlt 1015 év munkavédelmi törvényhozását kormányzatok pártállásá tól függetlenül az jellemezte, hogy igyekezett az adott körülményeknek megfelelően a legjobban szabályozni, továbbá nyilván a mindenkori technikai követelményeknek megfelelően igyekezett a törvényt korszerűsíteni, és úgy hiszem, az is bizonyítja azt, hogy ez így történt, hogy néhány hónappal az európai uniós csatlakozásunk előtt a legutolsó irányelvek figyelembevételével történő legújabb módosításunk mindösszesen 30 szakaszt érint, tehát azt lehet mondani, hogy még a közepes törvényhozási terjedelmet sem ha ladja meg. Azaz azt lehet mondani, hogy megfelelő volt a szabályozás, viszont a második lényeges kiindulási pont, amit, úgy gondolom, fontos rögzítenünk, hogy ennek ellenére mégis azt mondjuk, hogy a munkavédelmi kultúránk igen alacsony. Fegyelmezetlenek v agyunk, nem szívesen tartjuk be ezeket a szabályokat, és ha végiggondoljuk, vajon miért van az, hogy láthatjuk médiumokban, értesülhetünk arról, hogy nagyon komoly balesetek történnek, zömében csak a halálosakat rögzíthetjük szinte pontosan, hiszen azokat nem lehet úgymond meg nem történtté tenni, viszont számos esetben azt tapasztalhatjuk, hogy valószínűleg csak a jéghegy csúcsát látjuk akkor, amikor a különböző statisztikákat megnézzük. Azt lehet mondani, függetlenül attól, ha egy nagyon egyszerű példával élünk, hogy mondjuk a legutolsó fölméréseknél, amikor egy jó meleg nyarunk volt, vajon miért van az, hogy bár kötelező a védőital, mégsem volt. Pedig úgy gondolná az ember, hogy ez nem egy bonyolult szabályozás, az, akit érint, figyel is rá, ettől függetl enül mégis azt tapasztalhatjuk, valami oknál fogva nincs, és ezt rögzítette az a médium is, amely végigjárta e tárgykörben a különböző munkahelyeket, hogy bizony a hőségben ott voltak az emberek, és bár a törvény előírja, hogy mennyi idő után kellene a véd őitalt biztosítani, mégsem történt meg. Itt érkeztünk el a harmadik kiindulási ponthoz, hogy valószínű, hogy a pénz az oka. Vajon miért van az, hogy az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség elnökétől megkaptuk a 2003. évi munkabiztonsági és mu nkaügyi ellenőrzésekről szóló beszámolót - amit ezúton szeretnék megköszönni , és vajon miért van az, hogy a tavalyi évben 44 ezer munkáltató közel 50 ezer telephelyét ellenőrizve, az államigazgatási intézkedések és szankciók együttesen meghaladták a 190 ezret, és az államigazgatási, valamint szabálysértési eljárások során összesen több mint 3 milliárd 236 millió forint bírságot vetettek ki? Ezek a bírságok munkavédelmi bírságok voltak, munkaügyi bírságok, külföldiek szabálytalan foglalkoztatása miatti bef izetés vagy egyéb szabálysértés. Megmondom őszintén, meglepődtem az összegszerűségen, vagy hogy ilyen nagy mértékű bírság van. Vajon miért van az, hogy ezek szerint ezeknek a munkáltatóknak egyszerűbb volt befizetni azt a 3 milliárd 236 millió forintot, mi ntsem végrehajtani azokat az intézkedéseket? Valószínű, hogy azért - nem hiszem, hogy nagyot tévedünk , mert azok az intézkedések, amelyeket hoztunk, és mondom, kormányzattól függetlenül, a színétől függetlenül, valószínűleg olyan terheket rónak a munkált atókra, hogy inkább vállalják azt a kockázatot, hogy gazdasági döntést hoznak, végignézik, hogy milyen esélyük van arra, hogy egy vizsgálat során megbüntetik őket, milyen mértékben, és meghozzák azt a döntést, hogy bizony akkor egyszerűbb nem odaadni a véd őitalt, nem megvenni a védőkesztyűt, megegyezni a munkavállalóval, vagy ha, mondjuk, baleset éri, akkor esetleg törekedni arra, hogy ne kerüljön bele a nyilvántartásba, ne látszódjék, ne tudjunk ebből helyes következtetéseket levonni. A negyedik fontos kii ndulási pont szerintem az, amit az elnök úr tájékoztatójában is hallottunk, és nekem ez meglepő volt, de azt gondolom, hogy mégis fontos adat az, hogy országos szinten 700 fő dolgozik a munkabiztonsági és munkaügyi főfelügyelőségeken, közülük 400 fő felügy elő, aki a munkaügyi, munkabiztonsági, illetve munkavédelmi előírásokat ellenőrzi. Ebből kifolyólag, ha a 19
