Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 12 (150. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Megfelelően felkészült-e Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozásra?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
3339 gondolom, a kormány számára akkor is jó alkalom, h ogy beszámoljunk mindarról, amit eddig tettünk. Szeretném annak hangsúlyozásával kezdeni, hogy május 1jén Magyarország teljes jogú tagja lett a fejlett demokratikus országok családjának, az európai integrációnak. Vannak, akik visszatérésről beszélnek; én úgy gondolom, többről van szó, mert igazából mi soha nem voltunk intézményesen ennek a szervezetnek a tagja, és igazából évszázadok óta nem tartoztunk Európa fejlett és demokratikus részéhez. A csatlakozással azonban valóban egy több évtizedes álom teljesü lt, jelentősége történelmi léptékű. Joggal tekinthetjük történelmi sorsfordulónak, hiszen példátlan lehetőségek nyíltak meg a csatlakozással hazánk számára. Az első dolog, amit érdemes hangsúlyozni, hogy a brüsszeli döntések eddigi elviselőiből ezen döntés ek egyik alakítójává váltunk. Ennek a nagyon erős, 25 országból álló közösségnek a tagjaként jelentősen megnőtt nemzeti érdekeink érvényesítésének a lehetősége úgy a világgazdaságban, mint a világpolitikában. Megjegyzem: az Európai Unió döntéshozatali rend szere egyébként is preferálja a kis és közepes országokat, tehát ilyen értelemben is súlyunknál nagyobb mértékben veszünk részt ezentúl a világgazdasági és világpolitikai folyamatok befolyásolásában. Mivel Magyarország fejlettsége elmarad az Unió átlagos s zintjétől, ezért nettó kedvezményezett országként csatlakozunk, és így az Unió közös alapjaiból járó eurómilliárdok előmozdítják majd gazdasági növekedésünk gyorsítását, az infrastruktúra építését, korszerűsítését, a munkahelyteremtést, a foglalkoztatási s zint növelését, a vidékfejlesztést, előmozdítják majd az életszínvonal emelését, az életkörülmények javítását. Összességében azt mondhatjuk: elősegítik Magyarország felzárkózását a fejlett országok sorába, és Magyarországon belül a kevésbé fejlett régiók f elzárkózását az ország átlagos fejlesztési szintjéhez, tehát azok gyorsabb fejlődését. És ne feledjük, mert tízmillió embert érint: minden magyar állampolgár a csatlakozás napjától az Európai Uniónak is állampolgára, ugyanazokkal a jogokkal, lehetőségekkel , tehát nem leszünk többé másodosztályú, lesajnált európaiak. És végül, utoljára, de semmiképpen nem utolsósorban szeretném megemlíteni, hogy a térség más országaival együtt történő csatlakozás, maga a KözépEurópát átfogó bővítés megszünteti a nemzetünk k ülönböző részeit, a Magyarországon élők és a szomszédos országban élő magyarokat immáron több mint nyolc évtizede elválasztó határokat. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat és a közvéleményt, a televízió nézőit, a rádió hallgatóit, hogy ellentétben az e lőző kormánnyal, amely 1999 tavaszán úgy viselkedett, mint ha Magyarország NATOcsatlakozása kizárólag az ő érdeme lenne, mi azt mondjuk: az európai uniós tagsághoz vezető utat együtt tettük meg, az eredményben benne van a magyar nép teljesítménye, benne v an a magyar nép áldozatvállalása, benne van valamennyi, a rendszerváltás óta szabadon megválasztott parlament és kormány áldozatos munkája, egymásra épülő tevékenysége. Lenne tehát okunk közösen örülni, de azt kell mondjam némi szomorúsággal, némi csodálko zással, hogy az ellenzéki oldalon inkább a fanyalgás dominál, sőt az emberek egyfajta riogatása is jellemző. Vannak, akik szinte természeti csapásként állítják be Magyarország európai uniós csatlakozását, és azt mondják, hogy ezért a Medgyessykormány a fe lelős, amely úgymond, rosszul tárgyalt, amely rossz feltételekkel zárta le a tárgyalásokat, amely rosszul készítette fel az országot, és ennek következtében az ő véleményük szerint Magyarország rosszul csatlakozott. Pedig csupán annyi történt, tisztelt Ház , hogy a csatlakozási okmányt nem az előző kormány miniszterelnöke és külügyminisztere, hanem a jelenleg hivatalban lévő kormány miniszterelnöke és külügyminisztere írta alá. Meg kell tanulni ezzel együtt élni! Én azt gondolom egyébként is, hogy évtizedek múlva senki nem fog már arra emlékezni, ki írta alá ezeket az okmányokat, ki fejezte be a tárgyalásokat. Mindenki azt fogja érzékelni, hogy Magyarország nagyon jól választott, amikor elindult ezen az úton, a magyar választók nagyon jól döntöttek, amikor a csatlakozás mellett foglaltak állást a népszavazáson, és ennek előnyeit fogjuk érezni majd, fogják érezni az utódaink itt, Magyarországon.
